Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
VESZPrÉMY LÁSZLÓ BErNÁT 897 Tanácsköztársaság „mindent elvett a gazdag zsidóktól,” 72 nyilván egyes munkásnők antiszemita érzületeire apellálva ezzel. A kiadványokban és a sajtóban a kommün antiklerikális propagandája elsősorban a keresztény felekezeteket támadta, ám a judaizmust sem kímélte meg teljesen – még akkor is így van ez, ha jelenleg csupán egy hivatalos kiadványt ismerünk, amely a zsidó vallást kritizálta. Farkas Antal írónak a Közoktatásügyi Népbiztosság által kiadott mesegyűjteménye tartalmaz egy történetet, mely szerint egy falu összes zsidó szatócsa üzérkedett, kivéve egyet, aki a rabbitól kér tanácsot, mert nem is megy neki az üzlet. A rabbihoz persze pénzzel kell menni, mert „a papok nem szeretik, ha üres markú emberek koptatják a kilincsüket”. A rabbi arra biztatja, hogy csaljon a mérlegen, keverjen vizet a borba, haszonra dolgozzon és gógyit adjon el – s miután így tesz, az ő üzlete is felvirágzik.73 Más kiadványokban ugyan a vallást nem támadták közvet lenül, ám a zsidóságot annál inkább. A hasonlóan a Közoktatási Népbiztosság által kiadott A kisgazda és az új rend című pamflet példának okáért még az keresztény egy házellenes üzenetbe is képes volt antiszemitizmust csempészni. Mint fogalmazott, a papság eddig „nem élt a népért”, „hanem a gazdag mágnásokkal és gazdag zsidókkal pendült egy húron”.74 Utóbbi kiadványt expliciten a Tanácsköztársaság funkcioná riusai közé olvadó Galilei Kör „szellemiségében” fogalmazták meg. A Galilei Kör „szellemiségének” felhasználása nem különösebben meglepő olyan értelemben, hogy a Kör a judaizmussal és a cionizmussal szemben is ellenséges volt.75 A népbiztosság egy harmadik munkát is kiadott Krúdy Gyula tollából, mely tartalmaz antiszemita uszítást. („Fejér megye” „grófok, papok és zsidók megyéje.”) 76 Az antiszemita uszítás nem volt mindig explicit a kommunista vagy kommunizált sajtóban, ám gyakorta éltek olyan kifejezésekkel, melyeket a potenciális antiszemita támogatók könnyen érthettek: a Vörös Újság példának okáért a „magyar ésszel” szembenálló „kalmárokat” ostorozta vezércikkében,77 a Világ pedig arról írt, hogy a falu eddig „a tőke, a városi burzsoázia dús prédája volt [...] herék híztak teli magtáraiból [...] tőzsér-furfang ezer cselvetése szipolyozta”.78 Szamuely Tibor 72 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény, Plakát- és Kisnyomtatványtár 163. doboz 1919. III. 21-. I-P., O-P. dosszié, sz. n. Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának Országos Szervező Bizottsága: Proletárasszonyok! Köszönöm Vörös Boldizsárnak, hogy felhívta a figyelmemet erre a forrásra. 73 A könyv antiszemita tónusára a figyelmet felhívja, ám sorait nem idézi: Szabó Viktor: A magyarországi Tanácsköztársaság propagandája i. m. 204–205. A történetet lásd Farkas Antal: Mese is, nem is – igaz is, nem is. Bp. 1919. 66–70. 74 BFL, XVI.1.c. 1. d. 52. sz. akta. A kisgazda és az új rend című pamflet. Bp. 1919. 10. 75 Csunderlik Péter: radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör (1908–1919) története. Bp. 2017. 336., 145. 76 Krúdy Gyula: Fehérvári könyv. Bp. 1919. 3. 77 Hazugság. Vörös Újság, 1919. július 6. 1. 78 Kezet fogott a falu és a város. Világ, 1919. április 10. 3.
