Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
VESZPrÉMY LÁSZLÓ BErNÁT 889 Kunfi Zsigmond népbiztos egyik antiszemita idézetét, amelyet e tanulmány is felhasznált, egy forráskiadás egyszerűen kihagyta Kunfi beszédéből.15 Magyar Lajos kommunista újságíró felesége által írt életrajzából is teljességgel hiányzott az a tény, hogy Tanácsköztársaság előtt az Egyenlőség munkatársa is volt. 16 A rendszerváltást követő történetírás a Tanácsköztársaság zsidó vonatkozású tárgyalásában elsősorban arra a vádra reflektált, miszerint a kommün népbiztosai zsidó identitású emberek lettek volna, s ha egyáltalán említésre kerültek is a zsidóság szenvedései ezen időszak alatt, a téma feldolgozása hiányos és rövid maradt.17 Mindössze néhány történész utalt külön a Tanácsköztársaság alatti – a hatalom részéről tapasztalt – antiszemitizmusra,18 a kérdésről részleteiben pedig csak Gyurgyák János és Komoróczy Géza írtak.19 Újabban Bödők Gergely tör ténész – e sorok írásakor még – publikálatlan PhD-tézise említi a vörös terror zsidó áldozatait.20 Mindez súlyos hiányossága a kommünnel kapcsolatos magyar történetírásnak, hiszen az olyasfajta csúsztatások, mint például Mályusz Elemér állítása – mely szerint az izraelita egyházakat megkímélte a Tanácsköztársaság – újranyomtatásban napjainkig elérhetőek.21 Érdekes módon az állítás, misze rint a Tanácsköztársaságnak valamifajta „zsidó jellege” lett volna, nem csupán az antiszemita történetírásban jelent meg. Drózdy Győző, a korabeli antiszemitizmussal szemben egyébként rendszeresen felszólaló kisgazda politikus úgy vélte, hogy a kommunizmus „a zsidó csőcselék forradalma volt a hazafias és vagyonos zsidóság ellen”.22 A polgári radikális – és zsidó származású – Jászi Oszkár 15 A magyar Tanácsköztársaság mezőgazdasági szövetkezetei. Szöveggyűjtemény. Szövetkezeti Kutató csoport. Bp. 1959. 58. Az eredetit lásd Kalocsai Néplap, 1919. április 23. 1–3. 16 Magyar Lajos: Késői tudósítások. Bp. 1966. 5–14. 17 Három különösen meghatározó munka: Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon, 1919– 1943. Bp. 2002. 31–36.; Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A holokauszt Magyarországon I. Bp. 2015. 16–17.; Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919–1944. Pécs–Bp. 2012. 37–38. Utóbbi munka átdolgozott kiadásai sem javítottak érdemben ezen a hiányosságon. S ugyan nem meghatározó monográfiáról van szó, ám két neves szerző is csupán említés szintjén kezeli a kérdést, lásd Kádár Gábor – Vági Zoltán: Hosszú évszázad: antiszemita erőszak Magyarországon, 1948–1956. In: A holokauszt Magyarországon hetven év múltán. Szerk. randolph L. Braham – Kovács András. Bp. 2015. 76–112., itt: 93–95. A zsidó származású forradalmárok identitását vizsgálja William O. McCagg: Jews in revolutions: The Hungarian Experience. Journal of Social History 6. (1972) 1. sz. 78–105.; Richard Löwenthal: The Hunga rian Soviet and International Communism. revolution in Perspective. Essays on the Hungarian Soviet republic of 1919. Eds. Andrew C. Jánosi – William B. Slottman. Berkeley 1971. 174. 18 Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Bp. 2005. 58–59.; Pelle János: Vérvádtörté netek. Magyar Nemzet, 1991. május 14. 8. 19 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp. 2011. 102–109.; Ko moróczy G.: A zsidók története Magyarországon i. m. II. 354–368. 20 Bödők Gergely: Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919–1921). Doktori (PhD) értekezés. Esz terházy Károly Egyetem. Eger 2018. különösen itt: 31–32., 177. 21 Mályusz Elemér: A vörös emigráció. Máriabesenyő 2006. 170. 22 Drózdy Győző: Amerika. Bp. 1924. 75.
