Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
A VÖrÖS UrALOM MINT SZEMÉLYES ÉLMÉNY 882 titkár szónoklataira sem a diakonissza testvérek, sem az alkalmazottak nem elzárkózással, hanem együttműködést mutatva reagáltak. „Mi mindannyian, testvérek, vezetők a helyzet kényszerítő hatása alatt beléptünk a szocialista szakszervezetbe, így remélve védelmet ügyünk, s itteni munkánknak”51 – olvashat juk az ugyanaznapi bejegyzésben. Jól mutatja azonban a helyzet bonyolultságát s az új hatalomhoz való idomulás mögött megbúvó érzelmi motívumokat, hogy a nyilvánvaló védekező reflex mellett a bejegyzésekből elvi-politikai elbizonytalanodást is érzékelhetünk. A tanácshatalom első napjaiban-heteiben több hasonló közösségben is várakozó álláspontra helyezkedtek, sőt egyesek forradalmi illúziókat is tápláltak. A diakónusi közösségben is láttak néhányan lehetőséget arra, hogy egyfajta „evangéliumi fundamentalista alapon”, egyszersmind a forradalmi idők elvárásaihoz idomulva újjászervezzék közösségi életüket. Ezért a szervezet keretei között alakítottak is egy bizonyos „egyház forradalmi tanácsot”. Margit testvér „mindegyre felségesebb perspektívát tár elénk annak lehetőségére, hogy mi is dolgozzunk szélesebb körben a tiszta evangélium által” 52 – olvashatjuk a historia domusban. Az ötletszerű próbálkozásnak nem lett folytatása, sőt mondhatni balul sült el. Az történt ugyanis, hogy egyes diakonisszákra, amint a naplóíró fogalmazott, káros befolyást gyakorolt: „a mostani szellem, melynek áramlata, úgy látszik, a szocialista szólamok előadása folytán érintette őket. Azóta, hogy mi is kénytelenek voltunk szervezkedni – folytatta – rajtuk is, valami forradalmi, lázadó szellem kezd erőt venni. Itt-ott olyan megjegyzéseket tesznek, este, lefekvéskor [...], hogy ők bizony nem fognak ezentúl ingyen dolgozni stb.” 53 Mivel a diakonisszák gyógyító munkája a keresztyéni elkötelezettségű, meghatározott tartalmú lelkiséghez kapcsolódott, illetve abból fakadt, az intézmény alapfeladatának ellátásában jelentett akadályozó tényezőt az ettől teljesen eltérő, tisztán materialista szemléletű és hasznossági elvű mentalitás. „Amikor arról van szó, hogy egy teljesen idegen, földi érdekeket szolgáló elem dirigál ezentúl a Bethesdában”54 – áll a naplóban. Ezt képviselte a fent említett s az intézmény ügyeiben meghatározó szerepet játszó ápoló „szervező” tevékenysége. Súlyos lelki traumát okozott például a diakonisszáknak az intézet ebédlőjében korábban 51 Uo. 52 Uo.; Az illúziók azonban hamarosan szertefoszlottak, amint a Vallások Likvidálására Kiküldött Országos Bizottsághoz menesztett küldöttségük elnöke, Fáber Oszkár nyíltan közölte velük: „Ne kertelgessünk – mondotta –, megmondom nyíltan, hogy célunk az egyházak teljes megsemmisítése.” Bodoky R.: Jövevények és vándorok i. m 40.; „A proletárdiktatúra életbelépésekor a Forradalmi Kormányzótanács első dolga volt a vallásügyek likvidálására országos bizottságot létesíteni.” A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai VI. Bp. 1960. 476. 53 BFL XIII.42 Diakonissza Intézeti napló, 1919. ápr. 8. 54 Uo.
