Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
A VÖrÖS UrALOM MINT SZEMÉLYES ÉLMÉNY 878 A házasélettel kapcsolatos feszültségek egybekelésüket (1917. május 26.) követően azonnal jelentkeztek. A probléma jellege kifejezetten intim természetű volt. Mária diszkréten körülírva rögzítette is naplójában férjének „felfokozott” testi igényeit, s az intenzív vallásos hittől várta a probléma megoldódását – hiába. 1918. február 10-ei naplóbejegyzésében például ezeket a sorokat olvashatjuk: „Most Gábor a kaszárnyában van. Ma megint ideges volt. Ezentúl idegesnek fogom nevezni, ha ilyen furcsákat beszél. Isten tudja, talán az ős férfi, vagy az uralkodni vágyó hím. Ha szerelmet akar és abban a percben nem állok rendelkezésére, azt mondja, hogy visszautasítom.”36 Gyermekük 1918. decemberi születése után a házassági válság elmélyült, bár a házaspár viszonyát megterhelő problémákat illetően a hangsúlyok megváltoztak. A naplóbejegyzések szerint a kommün hónapjaiban vált különösen nyomasztóvá a kapcsolat. A Tanácsköztársaság kikiáltásának időszakából az első bejegyzés április 17-éről származik. Az anyának az egészséges gyermek megszületése, táplálása és gondozása felett érzett öröme nem lehetett felhőtlen, mivel a megfeszített házimunka miatt nem volt mindig elég anyateje. Fokozta nehézségeit, hogy míg férjének korábbi elvárásai továbbra is megmaradtak, az új politikai-társadalmi helyzet egyfajta depressziós, a mindennapi feladatok ellátását illetően inaktív magatartást váltott ki nála. Férj és feleség ellentétes idegi-lelki beállítódással szemlélte az új világot. Míg az asszony – egyebet nem is tehetvén – erejét megfeszítve igyekezett megfelelni anyai és háziasszonyi feladatainak, férje – mintegy a körülményekre adott ösztönszerű dacreakcióként – a semmittevő, már akkor is anakronisztikusnak ható úriember figuráját, illetve annak karikatúráját alakította.37 „Gábor néha rémesen szekíroz” – olvashatjuk az elkeseredett feleség sorait. „Ja, az ő hajlamához legkeve sebb három cseléd kellene, ami manapság már éppen nem úzus. Akkor a legjobb férj lenne, ha a reggelijét behoznák az ágyba. A cipőjét és ruháját kitisztítva behoznák, s tízkor kényelmesen felkelne. Akkor megtízóraizna, s egy kicsit ebédig olvasna vagy sétálna. Ebéd után aludna két órácskát, aztán ismét foglalkozna valamivel uzsonnáig, vacsoráig szintén. Kis szórakozás is jó lenne... De ez nem így van. És ő ezért abszolúte nem mintaférj.” 38 36 BFL XIV.295. Gruber Mária naplója, 1918. febr. 10.; Gruber Mária személyes iratai. Frontról hazatértekkel kapcsolatos ilyen jellegű problémákra vonatkozóan lásd Christine Hämmerle: Gewalt und Liebe – ineinander verschränkt. Paarkorrespondenzen aus zwei Weltkriegen, 1914/18 und 1939/45. In: Liebe schreiben. Paar Korrespondenzen im Kontext des 19. und 20. Jahrhunderts. Hrsg. Ingrid Bauer. Göttingen 2017. 171–230., különösen: 177–178. 37 Vö. Lakatos László: Új nemesek. Kortörténeti jegyzetek. Huszadik Század 11. (1910) 2. kötet 401– 402.; Jogtudományi Közlöny 23. sz. 1917. június 10. 218. 38 BFL XIV.295. 1919. ápr. 17.; A cselédügy tekintetében is alapvetően megváltozott persze ekkoriban a helyzet: „Hol vannak azok az idők, mikor az ideges háziasszonyok úgy válogattak a szakácsnékban,
