Századok – 2019

2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához

A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 8

felborította volna az európai hatalmi egyensúlyt. Ausztria–Magyarországnak azonban csak egy jó héttel később, szövetségesi szolidaritásból küldte el a Foreign Office néhány tisztviselője által már erősen szorgalmazott hadüzenetet. Plasztikusan írja le F. R. Bridge, hogy a művelt és jómódú társadalmi körökben milyen erős rokonszenv uralkodott a Monarchia iránt.10

A

Foreign Office adminisztratív feje, Arthur Nicolson pedig a távozó Mensdorff nagykövetnek11

sajnálkozott, hogy „egy időre el kell válnunk”.12

Ugyanakkor a „királygyilkos” Szerbiával szemben csak annak eredményes katonai ellenállása nyomán oldódott az ellenszenv.

13

Az állóháború kialakulását követően mindkét hadviselő oldal új szövetségesek bevonásával remélte a fölényt és így a győzelmet megszerezni. Versenyfutás indult, hogy ki milyen területi ígéretekkel tudja maga mellé állítani a semleges államokat. Érthető módon mindkét tábor ellenfele területét kínálta csalétekül. Olaszország esetében Tirol, Isztria és Dalmácia, Romániánál Erdély és a Tiszántúl, illetve Besszarábia lehetett az alku tárgya, Bulgária esetében pedig az 1913-ban Szerbiához került Macedónia átengedéséért cserébe merült föl a Száva menti királyság kompenzálása a Monarchia területéből. A brit diplomácia vezető szerepet játszott a Balkánt érintő titkos tárgyalásokban.

14

Az 1915 áprilisában megkötött titkos londoni egyezmény hadba lépése esetén Olaszországnak ígérte az olasz többségű Trentino mellett a horvát többségű Isztriát és Észak-Dalmáciát is. Ez is előrevetítette a Monarchia pusztulását, ezért ilyen értelemben jól jött a birodalom felosztásáért küzdő cseheknek és brit barátaiknak.15

A

londoni egyezmény miatt érzett lelkiismeret-furdalásának is szerepe volt abban, hogy Grey hajlott a szerb és általában a délszláv igények méltányolására, így végül 1915. augusztus 30-án személyes, írásos ígéretet tett a horvát politikai emigránsok vezérének, Frano Supilónak, hogy a háború után a Monarchia délszláv birtokai maguk dönthetnek sorsuk felől.16

Románia esetében a brit kormány 10 F. R. Bridge:

The British Declaration of War on Austria–Hungary in 1914. The Slavonic and Eastern European Review 47. (1969) 420–422. 11 Albert Graf von Mensdorff-Pouilly-Dietrichstein (1861–1945) osztrák–magyar diplomata, testvére révén Apponyi Albert sógora. 1920-ban ő volt az Osztrák Köztársaság első képviselője a Nemzetek Szövetségénél.

12 Victor H. Rothwell: British War Aims and Peace Diplomacy 1914–1918. Oxford 1971. 77.

13 Nagy-Britannia délszláv politikájáról lásd Szeghő Patrik:

The Champions of Lasting Peace: Pro-Yu

goslav British Intellectuals’ Crusade for a United Southern Slav State in the Course of the Great War. Doktori (PhD) értekezés. ELTE 2018. 14 Hugh and Christopher Seton-Watson: The Making of a New Europe: R. W. Seton-Watson and the Last Years of Austria–Hungary. London 1981. 6–7. fejezet; Kenneth J. Calder:

Britain and the Origins of the New Europe 1914–1918. Cambridge 1976. 29–46.

15 Uo. 46. 16 Seton-Watson, H. and C.: New Europe i.

m. 139.; Calder, K. J.:

Origins i.

m. 37–38., 41–43. Érdemes megjegyezni, hogy Nicola Pašić szerb miniszterelnök következetesen elvetette az egyenlők szabad egyezményeként létrejövő délszláv egység tervét, ő szerb és ortodox vezetésű Nagy-Szerbiát akart.