Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 852 aktívabb, aki egyébként ekkor a Vörös Őrség kötelékébe tartozott. Forrásunk, a maga szikár voltában, így abban is segít, hogy általános következtetéseket is levonhassunk a diktatúrának erről a sokat emlegetett, de kevéssé ismert szervéről. 3 A helyszín A mai Jókai utca–Weiner Leó utca sarkán álló négyemeletes bérház 1896-ban épült Kollár Dávid háztulajdonos számára. 1912-ben vásárolta meg a Mellinger Dávid fűszerkereskedő cég közkereseti társaság, és történetünk idején is az ő tulajdonukban volt.4 A főváros egyik igen régi és patinás fűszer-nagykereskedéséről van szó, mely korábban a Király utca 1. alatt működött, és 1914-ben helyezték át a telephelyét és üzletét a Jókai utcába.5 A cégalapító Mellinger Dávid a kommün idején túl volt már 80. életévén (1922-ben 84 éves korában hunyt el).6 1905-ben közkereseti társasággá alakította a céget, társként bevette három fiát: Mórt, Alajost és Izidort. A ház tulajdonosa maga a társaság volt, tehát a tulajdonjog nem oszlott meg a tagok között. Mór és Alajos 1919-ben maguk is itt laktak. A lakások zöme 3–5 szobás, fürdőszobás, cselédszobás tipikus polgári lakás volt. „Munkáslakás” kategóriába sorolható egyáltalán nem volt köztük. Emeletenként lapkivágatok esetében inkább a helykihasználást szem előtt tartva elhelyezett bejegyzések a 108. oldalig terjednek, ezt követi utólag beragasztva az említett augusztusi dohányigénylési lista. A 109– 139. számozott oldalak hiányoznak, majd a 140–144. oldalakra különböző időpontokból származó lapkivágatokat ragasztottak. A hiányok véleményünk szerint azzal magyarázhatóak, hogy a házbizalmiak a tisztség átvételekor, nem utolsó sorban a papírhiány miatt, egy eredetileg más célra használt füzetet alakítottak át hivatali naplóvá, és ekkor újrakötötték, aminek elintézése a nyomdász Méhész számára bizonyára nem jelentett nehézséget. A napló utólagos megcsonkítását komoly gyanúok nem támasztja alá, mivel tartalma kronologikusan és a házbizalmi teendői szempontjából is átfogja a teljes időszakot. Ha a diktatúra bukása után súlyosan kompromittálónak számító adatokat tartalmazott volna, akkor a teljes naplótól igen egyszerűen meg lehetett volna szabadulni, így nem életszerű azt feltételezni, hogy valaki ezeket a részeket gondosan eltávolította, majd újraköttette volna a füzetet. (Ezúton is köszönöm Balogh Sándor levéltári főrestaurátor szíves szakvéleményét a napló kötészeti jellemzőiről.) 3 A házbizalmi intézményről az eddigi szakirodalomban legbővebben lásd Petrák Katalin: Az első magyar munkáshatalom szociálpolitikája, 1919. Bp. 1969. 80–82. A mintegy másfél oldal terjedelmű rész A Tanácsköztársaság lakásügyi politikája című fejezetben található, ami azt sugallja, hogy egyfajta lakásügyi segédszervről volt szó, s a szerző meg is állapítja, hogy a házbizalmi rendszert „a lakásügyi bizottságok munkájának támogatására” hozták létre. Hozzáteszi ugyanakkor: „Hatásköre igen nagy volt, hiszen a lakásügyi osztályon kívül más tanácsi szervek rendelkezéseit is végre kellett hajtania. A házbizalmiak munkája nem egyszerűen adminisztratív jellegű, hanem politikai munka is volt. [...] A házbizalmi rendszer a központi hatalom helyi támaszává vált. Ezért igen lényeges volt, hogy házbizalminak megbízható embert válasszanak.” 4 BFL XV.37.c. Telekkönyvi és ingatlan-nyilvántartási iratok gyűjteménye. Pesti telekkönyvi betétek. 3619. (28950. helyrajzi szám). (A Tanácsköztársaság idején természetesen ezt a házat is érintette a lakóházak szocializálása, azaz ekkor köztulajdonnak minősült.) 5 Fővárosi Közlöny, 1914. február 24. 481. 6 Az Ujság, 1922. február 12.
