Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Besenyő János: Magyarok a Spanyol Idegenlégióban
MAGYAROK A SPANYOL IDEGENLÉGIÓBAN 806 1957–1958-ban az „elfeledett háborúban” a marokkóiak megtámadták Ifnit, ahol a Légió egységei a helyiekből toborzott segéderőkkel sikeresen megvédték az enklávét, amelyet a győzelem ellenére Spanyolország mégis átadott a marokkóiaknak. Ezután a Légió egységeit Spanyol-Szaharába helyezték át, ahol ismét átszervezték, illetve feltöltötték az állományt. Azonban itt sem maradt nyugtuk, hiszen a szaharáviak is független államot akartak és 1967-ben megalapították saját politikai szervezetüket, a Szaharai Felszabadítási Mozgalmat (Harakat Tahrir saguia el-Hamra wa Oued ed-Dahab), amelynek első vezetője a tanárként dolgozó Mohamed Sidi Ibrahim Bassiri lett. Bár a szervezet békésen kívánta megszerezni a függetlenséget, hamarosan véres összecsapásra került sor köztük és a Légió egységei között. A szaharáviak ezek után 1973. május 10-én létrehozták a Polisario Frontot (Frente Popular para la Liberacion de Saguia El-Hamra y Rio de Oro), amelynek célja Nyugat-Szahara fegyveres harccal történő teljes felszabadítása volt. Az új szervezet az első akcióját tíz nappal később, május 20-án hajtotta végre, amikor tagjai megtámadták az El-Khangában lévő spanyol katonai ellenőrző pontot. Hamarosan több más támadást is végrehajtottak olyan kisebb katonai állomáshelyek ellen, mint Mahbas, Echderia, Bir Lehmar, Tifariti, Hauza, Amgala vagy Guelta Zemmour, illetve többször megtámadták a Bou Craa-i foszfátbányákat, és megrongálták a bányákat a kikötővel összekötő foszfátszállító berendezéseket. A spanyolok ekkor még sajátjukként tekintettek a Nyugat-Szaharára, így mozgósították a hadsereg egységeit, hogy leszámoljanak az új fegyveres csoporttal. 1974 márciusában megindították a „Barrido” hadműveletet (Operacion Barrido), amelynek során a Policia Territorial és a Tropas Nomadas egységei mellett harci helikoptereket is bevetettek a Polisario fegyveresei ellen. Bár a szervezet súlyos veszteségeket szenvedett, felszámolni nem tudták, sőt egyre több szaharávi csatlakozott hozzájuk, akik közül többen korábban a Légióban vagy a helyiekből szervezett katonai és rendőri szervezetekben szolgáltak. Azonban nemcsak a szaharáviak, hanem Marokkó és Mauritánia is jogot formált a Spanyol-Szahara területére, amelyet végül a gyarmatot megtartani nem tudó spanyolok a két szomszédos ország számára adtak át. Ez pedig egy 1990-ig tartó – igazából még ma is befejezetlen – háborút eredményezett az őslakosok, Mauritánia és Marokkó között. A Légió egységeit végül 1976-ban teljes egészében kivonták Nyugat-Szaharából, majd az állomány nagyobbik részét a Kanári-szigetekre diszlokálták. Ezzel a szervezet afrikai tevékenysége nagyrészt megszűnt, bár kisebb egységeik maradtak Ceutában és Mellilában. 1987-ben pedig úgy alakították át, hogy külföldiek már nem vállalhattak benne szolgálatot, csak a spanyolajkúak. 2001 óta, amikor eltörölték a sorkatonai szolgálatot Spanyolországban, ismét jelentkezhetnek külföldiek is a Légióba.
