Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
KLACSMANN BORBÁLA 723 és a kifosztás során létrejött tulajdonjogi helyzet megváltoztatását. Ügye hasonlít sok máséhoz, akik 1944-ben az „intézményesített rablás” résztvevőiként annak haszonélvezőivé váltak. Nincstelenként nagy könnyebbséget jelentett számukra, hogy bizonyos javakat, amelyek családjuk fenntartásához nélkülözhetetlenek voltak, ingyen vagy a piaci ár alatt kaphattak meg; ráadásul az új tulajdonos nemritkán fizetett is a zsidó tulajdonért, vagy ha nem kifogástalan állapotban jutott hozzá, megjavíttatta, pénzt fektetett bele, s ilyen esetekben még inkább magáénak érezte azt. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága iratai között találhatunk példát másmilyen ügyekre is. Egy 1946. szeptemberi nyíregyházi levél, amelyet dr. Fábián Tibor helyi megbízott küldött a kormánybiztosság budapesti központjába, felsorolja a zsidók „árjásított” élőállataival kapcsolatos eljárásokat, amelyek a legkülönbözőbb módokon végződtek.33 Két ügyfél között például külön megegye zés jött létre a tehén használatát illetően; egy túlélő ügyében hozott határozatot hatálytalanítani kellett, és a túlélőnek vissza kellett szolgáltatnia marháját az özvegy asszonynak, aki a kifosztás során hozzájutott. Ez utóbbira azért került sor, mert a 300/1946. M. E. sz. rendelet 12. §-a kimondta, hogy a túlélőknek az az alapvető joga, hogy korábban elkobzott javaikat visszaköveteljék, nem terjedt ki a mezőgazdasági élőállatra és felszerelésre (2. bekezdés). A rendelet januárban jelent meg a Magyar Közlöny ben, azonban híre, illetve az, hogy miként kell alkal mazni azt a kárpótlási, visszaszolgáltatási eljárások esetében, a vidéki kormánybiztosi megbízottakhoz nem jutott el. Ezt dr. Fábián Tibor is felpanaszolta: „Igen nagy kár, hogy a kormánybiztosság a 300/1945. M. E. rendelet megjelenésekor azonnal nem értesített bennünket helyes értelmezéséről, így történhetett meg, hogy arra hivatkozva hoztunk határozatokat.” 34 A megbízott ugyanakkor olyan esetről is beszámol levelében, amikor az új tulajdonosok vita nélkül, önként visszaszolgáltatták a tehenet a hazatérő örökösnek, de olyanról is, amikor a hírre, hogy az eredeti tulajdonos fia hazaérkezett, a nemzsidó tulajdonos eladta valaki másnak a kifosztás után tulajdonába került állatot. Ebben az esetben a kormánybiztosi megbízott a tehenet zárolta, és perre utasította a feleket.35 A leírás jól tükrözi a kusza, gyakran erős indulatokat kiváltó tulajdonjogi és emberi viszonyokat; az érintett nemzsidók magatartását a megértéstől és rugalmasságtól a kapzsiságig sokféle érzelem és motiváció vezérelte, amellyel természetesen kölcsönhatásban állt a visszatérő zsidók viselkedése. 33 MNL OL XIX-A-5 1543/1946. Fábián Tibor kormánybiztosi megbízott levele. Nyíregyháza, 1946. szept. 20. 34 Uo. 35 Uo.
