Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
715 SZÁZADOK . () . SZÁM Klacsmann Borbála ELHANYAGOLT KÁRPÓTLÁS Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948 „Április 21-én az oroszok közeledtére evakuáltunk. Sachsenhausenba vittek mindnyájunkat. [...] Sachsenhausenból az egészségeseket megint azonnal továbbvitték, csak az egészen legyengült, súlyos betegeket hagyták ott. Így engem is. Másnap déli 12-kor már felszabadítottak az oroszok. Kórházba vittek és itt gondos ápolásban részesültem 3 hónapon keresztül, 42 kilóra sikerült felhízlalniok. Jövő terveimet anyám és testvéreim haza érkeztétől teszem függővé.”1 Többnyire így érnek véget azok a visszaemlékezések, amelyeket a holokauszt túlélők a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság előtt elmondtak. Ez azonban korántsem a történetük vége, ugyanis a holokauszt és következményei a későbbiekben is hatással voltak az életükre. Az üldözötteket ért különböző károkat Stephen Roth két csoportra osztotta: az egyén személyét ért sérelmekre, illetve az anyagi jellegű veszteségekre. 2 Az esetleges egészségkárosodás és pszichológiai sérülések mellett a hozzátartozók elvesztése, az emberi jogok (a hivatás szabad megválasztása és űzése, szabadság, emberi méltóság, szociális biztonság stb.) megsértése és a teljes kifosztás azt eredményezte, hogy a hazatérő túlélőknek gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépíteniük életüket – gyakran mindennemű segítség nélkül. Peresztegi Ágnes a tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a Roth által a személyt ért sérelmek és károk kategóriájába soroltakért lehetetlen volt kompenzálni a túlélőket, továbbá hogy az emberi jogok megsértése után az igazság helyreállításának jogi szempontból négy módja lehetséges: kárpótlás, azaz az elkobzott, ellopott javak visszaszolgáltatása; jóvátétel, amennyiben az eredeti állapot visszaállítása kivitelezhetetlen; az elkövetők megbüntetése és a megbékélés. Ez utóbbin Peresztegi nem annyira jogi, mint inkább társadalmi-pszichológiai folyamatot ért: a történelmi események, tények feltárását és konszenzus kialakítását a túlélők érdekében, amelyen nemcsak a zsidó szervezeteknek, hanem egy független kutatóbizottságnak kellene dolgoznia. 3 1 DEGOB-jegyzőkönyv 2055, Herskovits Katalin. A DEGOB (Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság) jegyzőkönyvek eredeti példányait a Magyar Zsidó Levéltár őrzi. 3515 darab beszkennelve és átiratban, a nevek anonimizálásával elérhető a www.degob.hu honlapon. 2 Stephen Roth: Indemnification of Hungarian Victims of Nazism. In: The Holocaust in Hungary. Fifty Years Later. Eds. Randolph L. Braham – Attila Pók. New York 1997. 736. 3 Ágnes Peresztegi: Reparation and Compensation in Hungary 1945–2003. In: The Holocaust in Hun gary. A European Perspective. Ed. Judit Molnár. Bp. 2005. 677–679.
