Századok – 2019

2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)

PÓSÁN LÁSZLÓ 73 tekintélye szerint a zsidók megingathatatlan makacssággal állnak ellen a keresztény tanok megismerésének és elfogadásának, márpedig az egyház tanításainak elutasí­tása lényegében eretnekség. Úgy vélte, hogy a zsidók és az eretnekek egyébként is nagyon közel állnak egymáshoz, mert mindkettőre jellemző a hazudozás (menda ­citas), az eltévelyedés ( error ), viszont az álnokság, képmutatás ( perfidia ) csak a zsi ­dók sajátossága.190 Ezeket a tartalmakat már az ókorban is (Cicero, Petronius) leg ­gyakrabban a kígyó hasonlattal fejezték ki, és ekkor fogalmazódott meg az, hogy a kebelre ölelt kígyó, az ölben izzó tűz és az egér a tarisznyában a vendéglátó gazda veszedelme („suosque hospites male remunerant serpens in sinu, ignis in gremio, mus in pera”).191 A kígyó az álnokság és veszedelem jelképe volt, az egér elsősorban a képmutatást, aljasságot, károkozást szimbolizálta, a tűz pedig a megzabolázhatatlan, pusztító szenvedélyt, ösztönöket. Keresztelő Szent János vagy Máté evangéliuma a képmutatókra használta a kígyó hasonlatot.192 Az 1215. évi IV. lateráni zsinat örökös szolgaságra (perpetua servitus ) ítélte a zsidókat, mert olyan kártékonyak és veszé ­lyesek a keresztények számára, mint „egér a tarisznyában, kígyó a kebelben, tűz az ölben”.193 Azzal, hogy egy évtizeddel a zsinat után Magyarországon a legelítélőbb, zsidókra vonatkozó kifejezéssel írták le a Német Lovagrendről kialakult véleményt, nemcsak azt kívánták közölni, hogy a lovagok rút hálátlansággal fizettek korábbi jótevőiknek, hanem azt is deklarálták, hogy nincs visszaút, a kiűzetés Erdélyből végleges. Amikor II. András udvarában az egyház ellenségeire vonatkozó formulá­val illették a Szentszék által támogatott lovagokat, világos üzenetet küldtek Rómába arról, miképpen vélekednek a ius et proprietas Beati Petri ről és a pápaságnak a király ­ság integritását is érintő hatalmi törekvéseiről. Az ignis in sinu, mus in pera, serpens in gremio kifejezéssel a király és a magyar főpapok lényegében azzal vádolták meg a Német Lovagrendet, hogy a kereszténység ellensége. Ezzel megelőzték azt, hogy a pápa egyházi kiátkozással sújtsa az országot, mert egy ilyen vádat, ha az egyházi szer­vezettel szemben fogalmazódott meg, alaposan ki kellett vizsgálni. Azok a pápai ok­levelek, amelyek különböző főpapokat bíztak meg azzal, hogy közvetítsenek a felek között, illetve vizsgálják meg a konfliktus okait,194 a magyar részről megfogalmazott Judenvertreibung in Mittelalter und früher Neuzeit. Hrsg. Friedhelm Burgard – Alfred Haverkamp – Gerd Meutgen. Hannover 1999. 137–144., itt: 144. 190 Alexander Patschovsky: Feinbilder der Kirche: Juden und Ketzer im Vergleich (11.–13. Jahrhun ­dert). In: Juden und Christen zur Zeit der Kreuzzüge. Hrsg. Alfred Haverkamp. Sigmaringen 1999. 328–357., itt: 335–357. 191 Thesaurus Proverbiorum Medii Aevi. Lexikon der Sprichwörter des romanisch-germanischen Mit­telalters X. Hrsg. von Kuratorium Singer der Schweizerischen Akademie der Geistes- und Sozialwis­senschaften. Berlin–New York 2000. 129–130. 192 Sibylle Hallik: Sententia und proverbium. Begriffsgeschichte und Texttheorie in Antike und Mit ­telalter. Köln–Weimar–Wien 2007. 417–418. 193 Quaglioni, D.: Das Inquisitionsverfahren gegen die Juden i. m. 112. 194 UGDS I. Nr. 46., 47., 49., 53., 65.; Regesta II. Nr. 4242.

Next

/
Thumbnails
Contents