Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
ÁDÁM ISTVÁN PÁL 701 sokszor éveken át zajló ellenőrzése és a lakóknak és látogatóiknak ismétlődően nyújtott szolgáltatások során a házmester a legkülönbözőbb ismeretségekre tesz szert. Ezeket aztán igyekszik is a lehető leghatékonyabban kihasználni. 1944-ben ehhez járult, hogy a fővárosi hatóságok által kiadott a zsidók és nemzsidók arányát és a lakókörülményeket firtató nyomtatványokat a legtöbb ház esetén nem a háztulajdonos, hanem a lakók személyes adatait leginkább ismerő házmester töltötte ki, aki a lakónyilvántartóból is megállapíthatta a főbérlők felekezetét. Ezek az adatszolgáltatási ívek, illetve a bennük feltüntetett adatok szolgáltak a „csillagos” (zsidó) és „keresztény” házak közti különbségtétel alapjául. Az adatszolgáltatási ívek kitöltésekor a házfelügyelők könnyen megkísérelhették befolyásolni a „zsidóházak” kijelölését. Elég volt ehhez hamis adatokat feltüntetni; egy-két zsidó főbérlőt a listáról lehagyni, vagy a keresztény házastársat számolni főbérlőként a vegyes házasok esetén, és máris a keresztény lakók kerültek többségbe, ami el is döntötte azt a kérdést, hogy csillagos házzá minősítsenek-e egy épületet avagy sem. Számos ilyen befolyásolási kísérlet leírását találhatja a kutató az úgynevezett „zsidó- vagy csillagosházak” első, 1944. június 16-ai listájának megjelenése után a polgármesterhez címzett lakossági beadványok között. 34 Nem kevés forgott itt kockán: abból a házból, amelyik nem került rá a csillagos házak listájára, ki kellett költözniük a zsidó családoknak, magukkal nem vitt holmijukat a lakás egyik szobájába zsúfolták, majd a kulcsot leadták a házmesternek, aki a házparancsnokkal egyetemben aláírt leltárt adott a távozók kezébe. A javak felügyeletét a minisztérium a házmesterekre bízta, akik közül azonban sokan visszaéltek ezzel a helyzettel. Családi legendák százai szólnak az így elvesztett javakról. Kálmán Imre például a Sas utca 24-ben lakott az 1944. júniusi „összeköltöztetésig”, amikor is holmiját a lezárt szobában tudva, kulcsait a házmesternél hagyva a csillagos házba költözött. A felszabadulás után fényképezőgépe, számos más személyes tárgyával együtt a házfelügyelő pincéjéből került elő. Tanúk többször is látták a szóban forgó házmestert Kálmánék elhagyott lakásába bemenni. De ugyanezen tanúk elmondásából kiderült az is, hogy a Kálmánék lakásából elvett „gyermek mozigép” a házmesterék gyerekeinek karácsonyi ajándékai közt szerepelt, és azt utóbb a légópincében működtették is.35 Hasonlóan jártak Lusztigék is, akik a háború után a házmesterék gyerekein látták viszont az összeköltöztetéskor rájuk bízott télikabátot.36 A közös lakótér, a gangos házon belül megfigyelhető anyagi jólét hozzájárult ahhoz, hogy 1944-ben az emberek 34 A beadványok hozzáférhetők BFL IX-2781-2791 jelzet alatt. Feldolgozásukra példaként lásd Cole, T.: Holocaust City i. m. 131–156. 35 V. ker., Leitgéb Jánosné ügye, Sas utca 24. BFL XVII/1598. Lásd az 1945. júl. 23-i tárgyalási napon rögzített vallomások közt Kálmán Imre, valamint Kohári Mihályné vallomásait. 36 Oral history interjú Josef Lustiggal. Cfat, 2012. okt. 22. (Rögzítette a szerző, publikálatlan.)
