Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
HÁZMESTEREK A VÉSZKORSZAKBAN 698 részét a házban töltötte. A polgári társadalmi fejlődés egyik alapvonása a lakóhely és a munkahely különválása, ami a házfelügyelőknél nemhogy nem történt meg, de esetükben épp ellenkező irányú elmozdulás látható. Mind a technikai fejlődés – a központi fűtés és lift elterjedése – mind a városiasodás és az ezzel járó éjszakai élet megélénkülése növelték a házmesterek helyhezkötöttségét, sőt az eredeti részmunka helyett már egyre inkább teljes embert, nagyobb ház esetén pedig gyakran egy teljes család együttes, összehangolt munkavégzését kívánták a bérház zökkenőmentes üzemeltetése érdekében. Ehhez járult még az állam ellenőrzési igényének felerősödése. Az állam ugyanis tudni akarta, hogy melyik állampolgár hol található meg, ki hol és kivel tartózkodik, s ennek az igénynek a kielégítésében nem kis szerep jutott a házmestereknek, akik lakónyilvántartó könyvet voltak kötelesek vezetni. Ha netán olyasvalakit talált a hatóság a házban, aki bár ott lakott, de oda nem volt bejelentve, úgy a házmestert vonták felelősségre és megbírságolták. A lakóbejelentőket is alá kellett íratni velük, mielőtt azt a lakók a rendőrségnek benyújtották. A bérházon belül a házmesterlakások pozícionálása rendszerint biztosította a házfelügyelő közvetlen rálátását nemcsak a bejáratra, de a ház udvarára is, ezáltal elősegítve, hogy a házmester minden a házban zajló eseményt szemmel tarthasson. A házfelügyelők tudatában voltak a szakmájukhoz tartozó területi kontroll jelentőségének, erre utal a saját magukról alkotott kép, melynek egy lenyomatát a Házfelügyelők Lapja 1925. évi júniusi számában találjuk: „A házfelügyelő Budapest szeme. Lát mindent, ami a házban történik. Nemcsak a ház tisztán tartása, elszámolás, lakókkal való előzékeny érintkezés, hatósági kézbesítések pontos teljesítése, stb., stb. a kötelessége, hanem félig-meddig a felügyelet is, és rendellenességek esetén a jelentéstétel is kötelessége, mivel nagyon sok súlyosabb kimenetelű bajt is meg lehet előzni. A házfelügyelő tehát nemcsak a háztulajdonos megbízottja, hanem félig-meddig hatósági közeg is és eme kötelességeinek hűen meg kell felelnie.”24 A házmesteri önkép itt tehát mármár a hatóság részeként definiálta magát, egyben burkoltan elismerve, hogy a feljelentés kvázi munkaköri kötelezettségnek tekinthető. A második világháború és a kontrollfeladatok megnövekedése Az úgynevezett harmadik zsidótörvény, az 1941. évi XV. tc. és annak fajgyalázással kapcsolatos rendelkezései nyomán indult perekben a házmesterek egyre gyakrabban szerepeltek koronatanúként.25 Ők látták a szexuális partnerek rend -24 Jegyzetek. Házfelügyelők Lapja 2. (1925) 4. sz. 2. 25 Erre például lásd Lugosi András: Sztálin Főhercege. Kohn báró vacsorái a Falk Miksa utcában a faj gyalázási törvény idején. Fons 17. (2010) 527–576.
