Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Huhák Heléna: Koncentrációs tábor mint tértapasztalat. Bergen-Belsen, 1944–1945
HUHÁK HELÉNA 645 hogy – amint az az áldozatok beszámolóiból kiderül – létezett cselekvési, döntési lehetőség, még ha nagyon limitált mértékben is.16 (Természetesen mindez nem mondható el a foglyok megölésére specializálódott megsemmisítő táborokról.) Kérdésként merülhet fel, hogy az elnyomás terei mellett kialakultak-e vajon a korlátozott önrendelkezés terei is. A bergen-belseni és a hozzá hasonló koncentrációs- és munkatáborok belső világát és zárt társadalmát17 sokrétű, egyének és csoportok közötti kapcsolatrend szerek formálták. A foglyok azonban nem csak más emberekhez kapcsolódtak, szükségképpen kapcsolat alakult ki bennük magával a hellyel, a természeti és épített környezettel, a tárgyakkal, a hangokkal, zajokkal, sőt még az időjárással is. Bergen-Belsen „helyét” az érintettek észleléseiben többféleképpen meghatározhatjuk, első lépésként azonban mindenképpen a deportálási útvonalak és a koncentrációs táborok viszonylatát érdemes megvizsgálni. A megérkezés időpontja ennek a tábornak az esetében meghatározó jelentőségű volt az érintettek számára: az, hogy ki, mikor és melyik táborrészbe érkezett és meddig maradt ott, teljesen más tapasztalatokkal járt együtt. A következő szinteket a mentálisan reprezentált terek környezetpszichológiából kölcsönzött fogalmai írják le. Ezek közül első a navigáció tere, amelynek alapelemei a tereptárgyak, az épületek, az utak, a különféle kapcsolódó- és csomópontok. Ez jelenti a drótkerítésen belüli mozgást. Ugyanilyen fontos az elemzés számára a test körüli tér, ahová a környezeti tárgyak, jelenségek tartoznak, amelyek láthatók és elérhetők, s a barakkokon belüli helyérzékelést határozzák meg. 18 A környezet észlelése, értelmezése a körülöttünk lévő tárgyak percepcióját is magában foglalja. A holokauszt a tárgyvesztés, a tárgyak mozgatásának, vándoroltatásának története is. Ahogyan a fizikai terek az ezekhez kapcsolódó érzelmek és élmények társításával helyekké válnak, úgy válnak a fizikai realitásban jelenlévő tárgyak is pszichológiailag értelmezett „dolgokká”. E „dolgok” pedig maguk is túlélőkké, tanúságtévőkké lesznek. A tárgyidentitást és a tárgyéletrajzokat vizsgáló módszer fontos elemzési aspektusa a túlélői narratívának.19 Emellett amennyire a személyes tapasztalatok kapcsolódnak a terekhez, tárgyakhoz, legalább annyira 16 Alexander Prenninger: The Camp Society: Approaches to Social Structure and Ordinary Life in Nazi Concentration Camps. In: Interpreting in Nazi Concentration Camps. Ed. Michaela Wolf. New York–London–Oxford–New Delhi–Sydney 2016. 25–42. 17 Jens-Christian Wagner: Work and Extermination in the Concentration Camps. In: Concentration Camps in Nazi Germany. The New Histories. Eds. Jane Caplan – Nikolaus Wachsmann. New York 2010. 127–148. 18 Ennek részletes kifejtését lásd Huhák H.: Bergen-Belsen a deportált magyar zsidók élettörténetei ben i. m. 19 Dúll Andrea: A környezetpszichológia alapkérdései. Helyek, tárgyak, viselkedés. Bp. 2009. 109– 110. Erről lásd The Social Life of Things. Commodities in Cultural Perspective. Ed. Arjun Appadurai. Cambridge 1988.
