Századok – 2019
2019 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartha Ákos: Populizmus, népiség, modernizáció. Fejezetek a kelet-közép-európai politikai gondolkodás 20. századi történetéből (Romsics Gergely)
634 TÖRTÉNETI IRODALOM esetleg élesebben kirajzolódó törésvonalak egyes konkrét vidéki helyzetekben mennyivel kevésbé tisztán ismerhetőek fel a paraszti társadalom reformjára egyaránt törekvő szereplők interakcióiban. Az újjobboldali társadalmi reformelképzelések által megnyitott, immár nem kizárólag hazai „eszerek” és „állagvédők” dualizmusa által definiált politikai terekben kibontakozó párbeszéd alaposabb vizsgálata alighanem a magyar ideológiatörténet egyik fontos kihívása marad a következő időszakban. A kötettel szembeni kritikám lényege tehát az, hogy Bartha nem forgatja el minden esetben a kezében lévő kulcsokat a zárban, és nem koncentrál határozottan a népiség–modernizáció viszonyra, holott részmunkái által éppen ő körvonalazott egy új kutatási horizontot. Az újjobboldali-konzervatív forradalmár elit és a népiek viszonya, különösen a modernizáció és reform vonatkozásában további kidolgozásra vár. Ha a szerző ebbe az irányba továbbindulna, érdekes vita bontakozhatna ki például Ungváryval (ennek kezdetei utóbbi A Horthy-rendszer mérlege című nagymonográfiájának Bartha által írt kri tikájából olvashatóak ki), és ezen keresztül arról a kérdésről, hogy a magyar modernitás és modernizáció versengő útjai között milyen kapcsolatok, illetve különbségek és ellentétek azonosíthatóak az eredeti, bethleni választ megrengető és meghaladó 1930-as években. A fenti kritika azonban nem a recenzált mű értékére vonatkozik. Bartha kiterjedt és igen változatos kutatásai annyi kérdést vetnek fel, amennyinek megválaszolása még terjedelmes kötetének lapjain sem fért el. A gazdagság mellett a munka pontossága is igen nagy érdem, a pályatársak vélekedését kritikával illető részek hivatkozásai pontosak, jól adatoltak, könnyen visszakereshetőek, akárcsak a saját álláspontot alátámasztó jegyzetek. A ténybeli hibák ritkák és nem érintik érdemben a fő kérdéseket. Egyes idegen szavak elütései (így: peasintism – 17.) mellett említhető még a kettős pánszláv-pángermán ambícióktól való félelem genealógiájára vonatkozó eszmefuttatás, amely tévesen a dualizmus korára helyezi ennek gyökereit a reformkor helyett, de ez nem érinti az érvelés lényegi, a két világháború közötti korszakra vonatkozó részét. (88.) Hasonlóan nem befolyásolja a főbb megállapításokat és azok érvényességét egy-egy olyan elnagyolt értékelés, mint például a polgári radikálisok gondolkodásának a „nemzetiségi problémára süket” voltára tett megjegyzés. (73.) Az apró hibák egyáltalán nem vonnak le a könyv értékéből, a lényegre koncentráló vitázásom a szerzővel pedig reményeim szerint csak jobban kiemeli: elgondolkodtató és továbbgondolásra késztető, kurrens kutatási kérdésekhez építő módon hozzászóló, egészében kiváló könyvről van szó. Hogy egyes kérdések még olvasása után is nyitva maradnak, a magyar történettudomány nagyobb szerencséje: Bartha Ákosnak esélyt kínál a téma további kifejtésére. Romsics Gergely
