Századok – 2019
2019 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kedves Gyula – Pelyach István (szerk.): Az 1848–1849. évi országgyűlés mártírjai - Batthyány Lajos gróf (Bodnár Krisztián)
626 TÖRTÉNETI IRODALOM AZ 18481849. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS MÁRTÍRJAI (Konferenciák az Országgyűlési Múzeumban 1.) Szerk. Kedves Gyula – Pelyach István Országgyűlés Hivatala, Bp. 2016. 188 oldal BATTHYÁNY LAJOS GRÓF Az 1848–1849. évi országgyűlés mártírjai (Konferenciák az Országgyűlési Múzeumban 2.) Szerk. Kedves Gyula – Pelyach István Országgyűlés Hivatala, Bp. 2017. 257 oldal 2016-ban az Országgyűlési Múzeumban hagyományteremtő szándékkal konferenciasorozat indult, amely az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlásnak áldozatul esett, ismert és a köztudatban kevésbé számon tartott személyek életpályáját, tevékenységét térképezi fel. Eddig összesen három kötet jelent meg (a legújabb, Szacsvay Imréről szóló kiadvány 2018-ban), közülük az első kettőről lesz szó ebben az ismertetésben. E tanulmánygyűjteményekben az előadások írásos változata szerepel, így azok elérhetővé váltak az érdeklődők számára is. A konferenciák lebonyolítása, illetve a tanulmányok közreadása a szervezők szándékait követve több célt szolgál. A 2015. október 13-án, illetve 2016. október 6-án az Országgyűlési Múzeumban megtartott tudományos eszmecserék megrendezésük dátumával reflektáltak az aradi vértanúk kivégzésének emléknapjára, tehát megemlékező és emlékeztető gesztusként is felfoghatóak. Ehhez kapcsolódott egyfajta nemzetépítési szándék is, hiszen a konferenciák megálmodói a mártíroknak a nagyközönséggel való megismertetését a nemzettudat erősítéseként értelmezték. Az események megrendezésének helyszíne pedig szimbolikusnak tekinthető, hiszen az érdeklődők az Országgyűlési Múzeumban a törvényhozó szerv egykori tagjainak sorsát követhették nyomon. Noha némelyik vértanú nem ismeretlen személyiség (például Batthyány Lajos gróf), többek esetében szinte az alapokig lenyúló kutatásokra volt szükség ahhoz, hogy nevük ismertebbé válhasson a nagyközönség, illetve a nem szakmabeliek körében is. Ily módon bátran kijelenthetjük, hogy például Jeszenák János vagy Perényi Zsigmond életútjának megrajzolásakor számos új tudományos eredményt adhattak közre az előadók, de akár Batthyány pályájának is akadnak eddig feltáratlan újabb részletei, Urbán Aladár egyébként úttörő jellegű, több évtizeden át tartó kutatásait követően is. Mindez a történettudományban bekövetkezett azon szemléletbeli és módszertani változásokat is jelzi, amelyek a kultuszok középpontjába állított személyiségek mellett a korabeli közélet sokszor második vonalában tevékenykedő és/vagy az utókor emlékezetéből (szinte) kihullott alakokra is ráirányítják a figyelmet, illetve metodikailag lehetővé teszik a kutatást. A sorozat első darabja „bevezető” jellegű, a tanulmányok az újra berendezkedő abszolutizmus által végrehajtott retorziókról, illetve az egyes korszereplőkről szólnak. Olyan politikusi gárdáról van szó, amelyet a szerkesztők véleménye szerint egy Batthyány Lajos körül kialakult, jól körülhatárolható csoport alkotott, s az említett személyek bemutatásával a korabeli köznemesi elit sokszínűsége, az eddig gyakran kevés figyelmet kapott aktorok alig ismert, a polgári átalakulás szempontjából mégis jelentős tevékenysége is feltárul. Hermann Róbert a szabadságharcot követő megtorlás elveit és gyakorlatát mutatja be egy alapos tanulmányban. A szerző alapvetően egy folyamatosan változó célokat követő retorzióról beszél, amelynek irányításában döntő szerep jutott Ferenc Józsefnek. A kivégzések szimbolikáját (s egyben az elrettentő szándékot) jól mutatja az, hogy megtizedelték a magyar politikai és katonai elitet, de sok kisember is a bosszú áldozatává vált. Hermann Róbert tehát századok 153. (2019) 3. szám
