Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Kárpáti Attila István: Wesselényi Miklós és az augsburgi Allgemeine Zeitung
582 WESSELÉNYI MIKLÓS ÉS AZ AUGSBURGI ALLGEMEINE ZEITUNG – mindazonáltal mindegyiküknél kiemel egy-egy pozitívumot is. Ezzel szemben az osztrák kormányzat és az oktrojált alkotmány esetében csak az általa a „halál előidézőinek” nevezett tényezőket látja: a joggal és az erkölccsel való összeegyeztethetetlenséget, a logikátlanságot és az oktalanságot, amelyek következtében nem csupán rengeteg pénzt költöttek el feleslegesen a vereségeket szenvedő hadseregre, de rengeteg életet is feláldoztak. A mű zárásában Wesselényi kitér a röpirat befejezésekor aktuális hadi eseményekre, a tavaszi hadjárat magyar győzelmeire. Elismeri, hogy a hadiszerencse eddig a magyarok mellett állt, és az osztrák kormányzat még megnyerheti a háborút, a magyarok viszont már erkölcsi győzelmet arattak, és a bécsi udvar nem nyerheti vissza becsületét. Egyúttal ítéletet mond a Habsburg Birodalom felett: úgy látja, az oroszok segítségül hívásával a bécsi kormányzat kinyilvánította tehetetlenségét, s az az állam, amelynek egy másik hatalomra van szüksége részei együtt tartásához, nem életképes. „Ausztria népei, tekintsetek a kancsukára, és vegyétek észre benne a varázspálcát, amellyel a minisztérium vagy a bürokrácia az ígéret földjére, az alkotmányosság tájaira és az egyenlő jogokhoz akar elvezetni titeket!” – zárja röpiratát Wesselényi. 92 A „polgári halott” Wesselényi a magyar közélet fősodrából kiesve aktív szerepet vállaló barátainak elküldött terveivel, kezdeményezéseivel próbálta kivenni részét a politikai tevékenységből. Naplófeljegyzései szerint már 1835-ben aktívan foglalkoztatták az Allgemeine Zeitung hasábjain megjelenő, a magyarországi és erdélyi politikai életről szóló félrevezető hírek, ekkor azonban még nem nyílt lehetősége arra, hogy válaszoljon a téves információkat tartalmazó tudósításokra. Az 1840-es évek elejétől a magyar ellenzék külföldi sajtóban való térnyerése, az oppozíció álláspontjának megjelenítése rendszeresen megjelenik az aktív politikai szerepet vállaló barátainak írt leveleiben. Kitartó – s mint egyesületi tervének esetében is láthattuk, sokáig sikertelen – kísérletei során Kossuth Lajos és Lukács Móric személyében talált munkatársakra. Wesselényi javaslatának jelentősége abban rejlett, hogy a belpolitikai kereteken túllépve felismerte a külföldi közvélekedésben a magyar politikai életről alkotott pozitív kép fontosságát, és ennek érdekében tájékoztatni akarta – elsősorban a németajkú – közvéleményt a magyar liberális reformellenzék álláspontjáról. Többszöri eredménytelen felhívását, valamint tervét követően végül 1846 nyarán a magyarországi oppozíció feladataként tűzte ki a Wesselényi által propagált célokat. 1847 tavaszától a magyarországi és az ausztriai ellenzék kapcsolata egyre szorosabbá vált. Viktor Franz von Adrian-Werburg, valamint a magyarországi liberálisok együttműködésének eredményeként a németajkú közvélemény nemcsak a német nyelvű röpiratokból, hanem az Allgemeine Zeitung , a Die Grenzboten , va lamint a Deutsche Zeitung hasábjain megjelent írásokból is hiteles képet kaphatott 92 Wesselényi, M.: Die Ursache i. m. 53–60.
