Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Szilágyi Márton: Egy rangon aluli házasság társadalmi környezete. Wesselényi Miklós házasságának egykorú megítélése
SZILÁGYI MÁRTON 555 Gyulay szavaiban nem mutatkozik semmiféle fenntartás a feleség személye iránt, akit egyébként – pontatlanul – parasztlánynak nevez. Úgy tűnik, hogy számára az önkéntes ápoló személyének a megtalálása minden további nélkül igazolja Wesselényi tettét, amelyet azóta immár két élő fiú születése is hitelesít – bár ezekben a sorokban figyelemre méltó, hogy a nő részéről mindezt nem feltétlenül a szeretet érzésével látja azonosnak, legföljebb a hálát véli bizonyosnak. Úgy tűnik egyébként, hogy Gyulay mindezt a hozzá eljutott információkból szűrhette le ilyenformán, mert annak nincs nyoma, hogy Wesselényi feleségéről és házasságáról saját maga is szemtanúként szerzett volna tapasztalatokat – szemben Kemény Zsigmonddal, akinek szavai mögött ott érezhetjük a személyes benyomásokat is. A Lux Anna miatt megmutatkozó elégedetlenséggel kifejtett formában feltűnő módon többnyire nőktől származó reakciókban találkozunk. Erre két példát idézek. Az egyik Kölcsey Antónia, Kölcsey Ferenc unokahúga, aki elsősorban a Wesselényibe – bevallatlanul és reménytelenül – szerelmes lány nézőpontjából rögzítette csalódottságát. Naplóbejegyzése azt mutatja, hogy ő hallomásból értesült a hírről, nem maga Wesselényi közölte vele (ez nem is lett volna várható és illendő, hiszen Antónia ekkor már évek óta halott nagybátyján keresztül kapcsolódott leginkább Wesselényihez, s a báró számára a lány bizonyosan nem tartozott azok sorába, akiket személyesen értesíteni kívánt az életében beállt eseményről). Antónia persze nem csupán Kölcsey Ferencen keresztül ismerhette a bárót, hiszen a pesti Tänzer-féle nevelőintézetben Wesselényi két (házasságon kívül született) nevelt lányának a társa volt. Kölcsey Antónia 1843. február 18-ra és 19-re datált bejegyzése kronológiailag kérdéses, ugyanis maga a házasság csak 1845-ban köttetett meg. A lány tehát még csak egy pontatlannak bizonyuló, szállongó hírre reagálhatott ekkor. (A leveleket sajtó alá rendező Gábor Júlia jegyzete így értelmezi a nyilvánvaló ellentmondást.)58 Ez nem elképzelhetetlen, Wesselényi naplójában ugyanis 1842. május 1-jén bukkan föl a Nina nevet rejtő N. monogram, s a báró gyakorlata alapján ez alighanem azt jelenti, hogy a lány ekkor lett valójában a szeretője.59 S mivel valószínűleg innen kezdve folyamatos a viszonyuk, ez megala pozhatott egy olyan hírt, amelyet Kölcsey Antónia rögzített a naplójában. A hír, hogy Wesselényi a „szobalányát” vette el, persze kétszeresen is pontatlan volt, hiszen a szerető társadalmi státuszát sem találta el. Lehetséges, hogy Antóniához eleve így jutott el a pletyka, de az sem zárható ki, hogy megfogalmazása szándékos erkölcsi ítéletet is hordozott, hiszen Antónia voltaképpen arról értesülhetett, hogy Wesselényi együtt él egy nővel, amit ő egyértelműen házasságként tudott csak értelmezni – márpedig az állítólagos „házasság” méltatlan mivolta éppen 58 Kölcsey Antónia naplója. Vál., s. a. r., bev., jegyz. Gábor Júlia. (Magyar Hírmondó) Bp. 1982. 288. 59 Vö. Csoma B . : Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei i. m. 174.
