Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Szilágyi Márton: Egy rangon aluli házasság társadalmi környezete. Wesselényi Miklós házasságának egykorú megítélése
SZILÁGYI MÁRTON 545 ugyanis Wesselényi méltónak gondolt az istápolásra, azok – ha nem is az ő családnevét, de – legalább egy ahhoz hangzásban hasonlót viselhettek. A Wersényi nevet viselő gyermekek közül a három fiú (Károly, István és László) neveltetése esetében fölismerhetően megmutatkoznak a báró saját gyermekkorában követett edukációs minták, s Wesselényi láthatólag sokat tett azért, hogy a fiúk megszerezzék a minél teljesebb műveltséget (ideértve a megfelelő szintű idegennyelv-tudást is), s pályaválasztásukban követhessék saját hajlamaikat. Ennek érdekében nemcsak iskolába járatta őket, hanem nevelőről is gondoskodott a számukra, s rendszeres beszámolót várt el haladásukról és viselt dolgaikról. Két lányát, Katalint és Rózát a pesti Tänzer-féle leánynevelő intézetben helyezte el (a lányok ott a báró gyámleányaiként szerepeltek), így gondoskodott méltó nevelésükről, s igyekezett kézben tartani párválasztásukat is. Végrendeletében a Lux Annától született két törvényes fia mellett összesen négy, név szerint meg nem nevezett természetes gyermekére testált valamiféle összeget (Károlyt gyakorlatilag ekkorra már kitagadta, mert csalódott benne, és abban is kételkedett, valóban ő-e az igazi apja). 17 S hogy gyermekei közül néhányhoz valóban érzelmileg is fontos kapcsolatok fűzhették (akár kölcsönösen is), azt az a tény mutatja, hogy 1850-ben a haldokló Wesselényi egyik ápolója éppen Katalin lánya volt. Bártfay László leírásából tudjuk, hogy a lány a Pesten elhunyt Wesselényi utolsó perceiben is apja mellett volt és próbálta enyhíteni a szenvedését. 18 Priszlinger tanulmányának – egyébként nem reflektált módon megmutatkozó – mentalitástörténeti iránya azért is lehet fontos útjelző pont, mert egy új anyagfeltárásnak az igénye is felbukkan benne, s elsősorban a naplók teljes anyagának a feldolgozására fogalmaz meg új értelmezési ajánlatokat. Ezeknek komoly távlatai vannak, de természetesen az életmű más vonatkozásai is kínálnak még bőven felfedezni valót. Gondoljunk csak a Wesselényitől származó vagy éppen a Wesselényinek címzett, hatalmas levelezésanyagra. Ezzel az anyaggal már jó ideje számol mind az irodalomtörténeti, mind a történeti kutatás: a 19. század végétől jelentek s jelennek meg szórványos levélkiadások az (egykor) az Erdélyi Múzeum-Egyesület tulajdonában lévő misszilisekből. Ám ezek a közlések általában nélkülözték a határozott koncepciót, s textológiai értelemben sem voltak egyenletesek: szinte kivétel nélkül hiányzott belőlük a használható jegyzetanyag, valamint a levelek megszületésének a kontextusa, s mivel válogatásuk mindig csak szemezgetésekre épült (például néhány, Wesselényivel kapcsolatban álló jelentős író vagy politikus leveleit emelték ki), éppen a kapcsolatrendszer kiterjedése és bonyolultsága 17 Kárpáti Attila István: Wesselényi Miklós, az apa. Fons 24. (2017) 109–140. 18 Bártfay László naplója II. 1849–1851 és válogatott levelei Kölcsey Ferenchez. Összeáll., jegyz. Jenei Ferenc. Bp. 1969. 62–68.
