Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
A NÉMET LOVAGREND ÉS AZ ERDÉLYI PÜSPÖKÖK VISZONYA A BARCASÁGBAN (1211–1225) 52 Az esztergomi kanonokok az Imre király hívének számító János kalocsai érseket kérelmezték (posztulálták) a pápától, az esztergomi egyháztartomány püspökei viszont Kalán pécsi püspök érsekké választása mellett foglaltak állást (akit a király lázadó öccse, András is támogatott).57 III. Ince pápa 1205. október 6-án a király híve mellett döntött, és áthelyezte János érseket a kalocsai székből az esztergomiba, aki a két egyháztartomány vetélkedésében immár Esztergom szempontjai szerint foglalt állást, és 1209-ben ő is megerősíttette a pápával királykoronázási jogát.58 Utóda a kalocsai érseki székben a királyné, a merániai Gertrúd öccse, Berthold lett, aki sógora, II. András király hallgatólagos támogatásával újból támadást indított az esztergomi egyházfő jogosítványai ellen.59 Minden bizonnyal ezzel függött össze, hogy akkoriban, amikor a magyar király az országába hívta a Német Lovagrendet, III. Ince szükségesnek tartotta a szebeni prépostság egyházjogi helyzetének egyértelmű deklarálását. 1211. július 15-én az erdélyi püspökhöz írt oklevelében kinyilvánította, hogy az közvetlenül a pápa, nem pedig az esztergomi vagy kalocsai érsek fennhatósága alá tartozik, egyúttal megbízta Vilmos erdélyi püspököt, hogy ellenőrizze, az előírásoknak megfelelően választották-e meg az új szebeni prépostot, s ha igen, akkor a Szentszék nevében erősítse őt meg tisztségében.60 III. Ince ezzel az intézkedésével a szebeni prépostság jogállásának elismerésére késztette Vilmost. A határozott pápai utasításnak az erdélyi püspök kénytelen volt eleget tenni, és talán nem alaptalan azt feltételeznünk, hogy 1211-ben a Stauf-ház és a mellette álló birodalmi előkelők támogatását élvező Német Lovagrend61 Erdélybe költözésétől és ottani katonai szerepvállalásától a pápai befolyás gyengülését remélte. (Gertrúd magyar királyné, testvére, Berthold kalocsai érsek, a király sógora is a Staufok oldalán felemelkedett Andechs-Meráni-ház tagja volt.) 62 57 Az esztergomi érseki választás történetéről lásd James Ross Sweeney: III. Ince és az esztergomi érsekválasztási vita. A Bene Memorie II. dekretális történeti háttere. Aetas 9. (1993) 1. sz. 147–169. 58 Thoroczkay G.: Egy esztergomi érsekportré i. m. 132. 59 Kiss Gergely: Meránia és Aquileia között. Berthold kalocsai érsek pályafutásának egyházkormányzati tanulságai. In: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete (1213–2013). Szerk. Majorossy Judit. (Ferenczy Múzeum kiadványai. A sorozat. Monográfiák 2.) Szentendre 2014. 85–94. 60 Fontes rerum Austriacarum. Zweite Abteilung. Diplomataria et acta. Bd. 15. Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens I. Theil. Hrsg. Georg D. Teutsch – Friedrich Firnhaber. Wien 1857. Nr. 42.; Erdélyi Okmánytár. Okevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez I–III. (1023– 1359). Közzéteszi Jakó Zsigmond. Bp. 1997. I. Nr. 39. 61 Vö. például Narratio de primordiis ordinis Theutonici. In: Scriptores rerum Prussicarum I–V. Hrsg. Theodor Hirsch – Max Toeppen – Ernst Strehlke. Leipzig 1861–1874. III. 710–712.; Walther Hubatsch: Der Deutsche Orden und die Reichslehnschaft über Cypern. Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen 8. (1955) 245–306., itt: 249–251.; Dieter Zimmerling: Der Deutsche Ritterorden. Düsseldorf–Wien–New York 1988. 30.; Turaç Hakalmaz: The Teutonic Order in Cyprus ca. 1197–1250. Ankara 2017. 20–22. 62 Bernd Schneidemüller: Die Andechs-Meranier – Rang und Erinnerung im hohen Mittelalter. In: Die Andechs-Meranier in Franken. Europäisches Fürstentum im Hochmittelalter. Hrsg. Lothar Henning. Mainz 1998. 55–68., itt: 56–64.
