Századok – 2019

2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban

HERMANN RÓBERT 497 A teljes ideológiai-politikai áttörés A centenáriumi marxista (sztálinista) kritikákban egyre erőteljesebb lett a türel­metlen hang. A más szakmai álláspontok képviselői ellenfélből ellenségekké, a klerikális reakció, a nagytőke vagy az amerikai imperializmus szálláscsinálóivá és ügynökeivé váltak.75 Egy részüket az 1948-as kommunista hatalomátvétel után háttérbe szorították, másokat személyes üldöztetés is ért (az említett debreceni kötet szerzőinek egy részét bebörtönözték). 76 Szabó Istvánt – sok más kiváló történésszel együtt – „kitessékelték” a Magyar Tudományos Akadémiából, és megpróbálták önkritika gyakorlására kényszeríteni. De a kiváló professzor erre nem volt hajlandó, sőt, mintha „normális” országban élne, amikor a Társadalmi Szemlé ben két önjelölt „szakértő” megsemmisítő kri ­tikát írt a kötetről, Szabó a szerkesztőséghez írott (s természetesen a lap által nem publikált) válaszában pontról pontra kimutatta, hogy a recenzensek hol és milyen módon értették félre vagy hamisították meg a tanulmányok eredeti szövegeit. 77 A marxista-sztálinista történelemszemlélet képviselői tehát – némi szakmán kívüli segítséggel – teljes győzelmet arattak. 1949-ben a „megújult” Magyar Történelmi Társulat elnökévé Andics Erzsébetet választották, aki már székfogla­lójában lényegében értéktelennek nyilvánította az elmúlt évtizedek magyar törté­netírását, s – egy Kosárynak szánt oldalvágással – külön kiemelte: annak képvi­selői a magyar hazaárulók Károlyi Sándortól Görgei Artúrig terjedő sorának tisz­tára mosásával töltötték az idejüket. Noha a polgári történetírók egy részét még beválasztották a Társulat új vezetésébe, illetve a Századok szerkesztőbizottságába, tényleges beleszólásuk az ügyek vitelébe nem volt. Volt, aki visszahúzódott, mint Kosáry Domokos vagy Hajnal István; volt, aki átállt, mint Mérei Gyula vagy Ember Győző. És természetesen ott sorakoztak az ifjú kommunista történészek, akik sok esetben jutottak életkorukat és tapasztalatukat tekintve még indokolat­lan tényleges vagy informális pozíciókba, mint Spira György, Hanák Péter, hogy csak az 1848-cal is foglalkozó történészeket említsük. Noha a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja történeti önlegitimációjában 1848–1849 továbbra is jelentős szerepet játszott, 1949-ben jóval kevesebb centenáris megemlékezést tartottak, s a megjelenő munkák szá­ma is jóval kisebb volt a szakma „gleichschaltolásának” és a potenciális szerzők 75 Balázs Tibor et al.: 1848 centenáriumának magyar történelmi irodalma. Századok 82. (1948) [1949] 336–352. 76 Orosz István: Egy centenáriumi kötet kálváriája. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849. ja­nuár – május. Szerk. Szabó István . Reprint. Debrecen 1999. 595–609. 77 Nem nélkülözi az elismerő megjegyzéseket, alapvetően mégis elítélő Varga Imre kritikája. Valóság 4. (1948) 5. sz. 414–417.

Next

/
Thumbnails
Contents