Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Robert F. Barkowski: Lechowe Pole 955 (Adam Lubocki)
456 TÖRTÉNETI IRODALOM könyv bibliográfiájának vizsgálatánál is teljesen egyértelműen látszik. Az 56 tételből mindössze nyolc származik nem német szerzőtől (két lengyel és hat magyar), s az idézett művek közül érdekes módon egyik sem foglalkozik részletesebben az augsburgi csatával, sem pedig a honfoglalással és a kalandozásokkal. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a német történészek munkái nem értékesek, mégis a téma kutatása nagy hátrányt szenvedhet, ha a német– magyar tárgykört csakis a német irodalom alapján elemzik. (Mindemellett megkérdőjelezhetővé teszi a szerző nézeteinek, megállapításainak elfogulatlanságát.) Magyarország 896 és 955 közötti történelmének esetében azonban bizonyos mértékben érthető a német történetírásra való összpontosítás. A magyarok rablóhadjáratairól szóló hiteles adatok túlnyomó többségét ugyanis középkori német forrásokból ismerjük, melyeket kis mértékben még itáliai, francia és bizánci források is kiegészítenek. Robert F. Barkowski művéből azonban a lengyel olvasók csak töredékes képhez jutnak a kalandozásokat illetően, mivel a források és a szakirodalom felhasználásával csakis az egyik fél nézőpontját mutatja be, ez esetben azt, ami magyar szemszögből kétségkívül kedvezőtlenebb. Az esemény erőteljes és egyoldalú német szemszögből való bemutatása ellenére a kiadvány mégis jelentős értékkel bír. Mindezidáig ugyanis e témában lengyel nyelven alig jelent meg ismeretterjesztő mű. Legutóbb Stanisław A. Sroka műve látott napvilágot, mely a magyarok történelmével foglalkozik a kezdetektől egészen 1196-ig, vagyis III. Béla haláláig (Sroka Stanisław Andrzej: Węgry. Poznań 2015). Míg Robert F. Barkowski főleg a német történészek kiadványaira alapoz, Sroka magyar szemszögből tekint a szóban forgó tárgykörre. Érdemes tehát mindkettőt elolvasni, különösen azért is, mert e kettőn kívül csak Idzi Panic: Początki Węgier [Magyarország kezdete] (Cieszyn 1995) című könyve érinti részletesen a kérdést. A kötet szerkezete alapjában véve követi az egész kiadványsorozatra jellemző felépítést, nyelvezete különösen könnyen érthető. A szerző időrendi sorrendben mutatja be Magyarország történeti eseményeit, kezdve az őstörténettel – köztük a magyarok eredetére vonatkozó elméletekkel –, majd a nyugat felé történő vándorlás következik, a Pannóniában történő letelepedés s annak körülményei. Különös részletességgel leírja a rablóhadjáratokat, jóllehet csak a nyugatra fekvő államokba (Németországra, Itáliára, Franciaországra stb.) irányulókat, s teljesen figyelmen kívül hagyja a déli hadjáratokat (Bulgária és a Bizánci Birodalom). Arról sem tesz említést, hogy az augsburgi csata a kalandozásoknak nem az utolsó fejezete volt, és hogy még 955 után is sor került bulgáriai és bizánci magyar portyázásokra. Ez a német nézőpont érvényesülésének legvilágosabb jele, ugyanis – a források alapján – éppen a német történészek hangoztatják, hogy a Lech mezei ütközet olyan nagy győzelmet jelentett a németek és egyúttal olyan hatalmas vereséget a magyarok számára, hogy ez utóbbiak már nem voltak képesek addigi politikájukat folytatni, s kényszerűen lemondtak a vándor életmódjukról. Ez az elmélet azonban csupán hiedelem, mely elterjedt az egész európai történetírásban – beleértve a lengyelt is. Nem segíti elő e hamis nézet megváltoztatását, hogy a magyar kutatók munkáihoz idegen nyelven nem könnyű hozzáférni. Mindent egybevetve elmondható, hogy a könyv összegző jellegű, mely történészek kutatásainak eredményeit gyűjti egybe. Szerkesztését és kiadását különös gondosság jellemzi, csakúgy, mint a Historyczne Bitwy könyvsorozat többi kiadványát. Kijelenthetjük, hogy e könyv meg jelenése minden Magyarország történelmével foglalkozó történész számára jelentős esemény, ugyanis eddig homályban tapogatózott az, aki a lengyel történeti irodalomban részletesebb írásokat keresett e konkrét kérdéskörről. A választott téma, annak szakmai megközelítése és a kötet kiváló szerkesztése révén kedvező fogadtatásra találhat mind a történészek, mind a múlt iránt érdeklődő laikusok körében. A lengyeleknek így jelentősen nőhet a tudása és tájékozottsága a 955-ös Lech-mezei csatáról. Adam Lubocki Magyarra fordította: Fodor Áron Szabolcs
