Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Monostori Imre: Szekfű Gyula a változó időben. Életmű – fogadtatás – utókor, 1913–2016 (László Andor)
452 TÖRTÉNETI IRODALOM két háború között folytatott kulturális propaganda egyik örökségeként a kommunizmus időszaka alatt a kötelező betagozódás miatt ez a típusú diplomácia nyithatott egyfajta ablakot a nyugati világra. Másfelől a két világháború között a magyarság mibenlétéről folytatott diskurzus nagyban hozzájárult ahhoz, ahogy ma is látjuk magunkat Európában: különleges, egyedi, kevés erővel bíró, de nagy tudományos és művészi teljesítményre képes, kicsit Kelet és Nyugat közt lebegő, de mégis teljesen Európához tartozó nemzetként. Nagy Zsolt érdekes és hasznos könyve jelentős kulturális jelenségre irányítja rá a figyelmet, amely gyakran másodrendű fontossággal bír a korszakot leíró szakirodalomban. Ráadásul az angol nyelven megjelent kötet főként a külföldi olvasóknak közvetít a két világháború közti viharos magyarországi évekről egy olyan tematikai keretben, amely ma is aktualitással bír. A könyv ugyanakkor a szélesebb értelemben vett földrajzi térségünk egyes országainak identitáspolitikájáról írt művek folytatásának is tekinthető. S noha a kultúrpolitikát a nagypolitikában érthető módon mindig csak a háttérben lehet megtalálni, a mindennapi életre gyakorolt hatása szinte felbecsülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a kötetben olvasmányos formában és nagy forrásbázisra építve olvashatunk a témáról, s egyben saját magyarságunkról is kapunk egy korabeli felvételt, amely lassan fakul ugyan, de ma is tisztán látszik. A kötet remélhetően magyar fordításban is hamarosan elérhető lesz. Peterecz Zoltán Monostori Imre SZEKFŰ GYULA A VÁLTOZÓ IDŐKBEN Életmű – fogadtatás – utókor, 1913–2016 Pro Pannonia, Pécs 2017. 575 oldal Sokszor és sokan elmondták már, hogy Szekfű Gyula az egyik, ha nem a legjelentősebb, de kétségtelenül a legnagyobb hatású magyar történetíró. Munkái már életében nagy vihart kavartak, és e viták azóta sem csitulnak, újabb és újabb nemzedékek fordulnak érdeklődéssel felé, bírálva vagy éppen dicsérve őt. Megjelent a „szekfűlógia” kifejezés, amely a vele foglalkozó kiterjedt szakirodalomra utal. Ennek fényében meglepő, hogy teljes pályáját áttekintő monográfia csak 2015-ben jelent meg, majd ezt követte Monostori Imre kötete. A történészcéhen kívüli szerző nagy fába vágta a fejszéjét, amikor évtizedekkel ezelőtt a jeles tudóssal kezdett foglalkozni. Kutatásait ebben a lenyűgöző munkában összegezte, amelytől jóval többet kapunk, mint amire számítunk: a gazdag életmű mellett részletesen foglalkozik annak fogadtatásával egészen napjainkig, e vállalásának úgy tehet eleget, ha maga háttérbe vonul, és hagyja az általa felkutatott hatalmas anyagot „beszélni”, hiszen az ismertebb munkák mellett felhasznált folyóiratokban, napilapokban megjelent elfeledett írásokat, illetve kiadatlan leveleket, kéziratokat is. Figyelemreméltó a mű szerkezete: Monostori nem bíbelődik az életrajzi adatok felsorolásával, Szekfű iskoláiról, bécsi éveiről, levéltári tevékenységéről, magánéletéről, személyiségéről jószerivel alig tudunk meg valamit – csupán egy rövid utóhang idézi a kortársak visszaemlékezéseit. A szerzőt elsősorban az érett tudós és a közéleti szereplő érdekli, ezért a dolgok közepébe vágva könyve első három fejezetében Szekfű nézeteit foglalja össze. 1945 előtti világképének meghatározó elemei közt tartja számon a szkeptikus Szekfű racionális gondolkodását befolyásoló katolikus morált. A szellemtörténész a katolikus történetírás századok 153. (2019) 2. szám
