Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Jakab Réka: A pápai Neumannok. Adalékok a 19. századi családi karriertörténetek kutatásához
JAKAB RÉKA 353 Bár Ábrahám Veszprém megyében a legnagyobb vállalkozó zsidók közé tartozott, kereskedése és ipari vállalkozása nem mérhető össze a korszak pesti kereskedőéivel, és az is megkülönbözteti azok karrierjétől, hogy nem kezdett banki tevékenységbe. Talán közelebb állt a Kanizsáról induló Lackenbacherekhez,65 azonban vállalkozásai lokális jellegűek maradtak. Bár a kőszegi Schey család tagjaival ‒ akik végül bécsi karriert futottak be ‒ közös kereskedelmi ügyletei is voltak, minden bizonnyal inkább az ő helyi/megyei közvetítőjük volt.66 Talán éppen általuk alakultak ki bécsi kapcsolatai, amire vonatkozóan mindössze egy adatunk van. A Hirschl Mózes nagyszőllősi bérlővel kötött szerződéséből és az azzal kapcsolatos úriszéki ügyben Hirschl folyamodványából értesülünk arról, hogy amikor a szerződésben vállalt mennyiséget leszállítani képtelen hamuzsírfőző a korábban felvett foglalót vissza kívánta fizetni Ábrahámnak, nem találta Pápán, mivel ő akkor Bécsben tartózkodott. 67 A somhegyi üveghuta Neumann Ábrahám – szemmel láthatóan – minden alkalmat megragadott, hogy jövedelmeit növelje, illetve hogy pénzét újabb és újabb, jövedelemmel kecsegtető ügyletekbe fektesse. Rendszeres adósságügyei azt jelzik, hogy számításai nem mindig teljesültek, vagy éppen amiatt keletkeztek tartozásai, mert jövedelmeit azonnal befektette, örökösen forgatta. 1815-ben ipari vállalkozásba kezdett: 20 évre szerződést kötött a pápai Esterházy uradalommal a Bakonybél melletti Somhegypusztán indítandó üveghuta működtetésére.68 Ehhez 1816 júliusában 500 forintért megvásárolta a pénzes kúti huta bérlőjének, Vernhardt Józsefnek a halálával hátramaradt eszközöket. 69 A huta beindításának közvetlen előzménye a hamuzsírfőzés jogának megszerzése volt, amelyre vonatkozóan csak utalásokkal találkozunk a forrásokban. Az üveghutáról szóló szerződés alapján arra következtethetünk, hogy Ábrahám először három évre szóló hamuégetési jogot szerzett Somhegyen. Az 1829-ben 65 A Lackenbacher család tevékenységére és karriertörténetére lásd Kaposi Zoltán, Kurucz György munkáit, legutóbb pedig Tamás Máté: Zsidó zsellérből katolikus nemes, avagy a Lackenbacherek há rom nemzedéke. In: Mozgás ás átalakulás. A migráció és a társadalmi mobilitás történeti változásai és összefüggései. Szerk. Halmos Károly – Kovács Janka – Lászlófi Viola. (Rendi társadalom – polgári társadalom 30.) Bp. 2018. 138–158. 66 A Schey családra lásd Söptei Imre: A Schey család Kőszegen, 1794–1883. In: Előadások Vas megye történetéből V. Szerk. Tilcsik György. Szombathely 2010. 23–38. 67 MNL VeML XI.608 Nagyszőllősi úriszék Nr. 31. 68 A szerződés a Helytartótanács kereskedelmi ügyosztályának iratai között maradt fenn. MNL OL C 64 (Dep. commerc.) 1819. F. 18. p. 25. Köszönöm Kulcsár Krisztinának, hogy a forrást rendelkezésemre bocsájtotta. 69 MNL VeML IV.1.a 552/1819. márc. 15. Egyébként még 1819-ben is tartozott az 500 forinttal, ezért az összeget a vármegye intabulálta ellene. A huta történetét eddig legrészletesebben Éri István tárta fel, lásd Éri I.: Adatok i. m.
