Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
RIBI ANDRÁS 329 A káptalan esetében megfigyelhető, hogy az alsópapság és a középréteg aránya az országos hatáskörben végrehajtott eljárásoknál még inkább utóbbi javára billen: 75%-ban kanonokok szálltak ki a távoli célpontokhoz. Természetesen ez azzal is összefüggésben van, hogy az ilyen oklevelek többsége az 1435. évi szabályozás után született, de elképzelhető, hogy a távoli eljárásokkal megszerezhető esetleges plusz jövedelem is számított valamit. 73 A konvent kapcsán feltűnő, hogy az országos hatáskörű ügyeknél 22% alá esik vissza a tisztviselők kiküldetésének az aránya, ami azt mutatja, hogy az egyház hosszabb időszakokra ritkábban nélkülözhette a vezetőit.74 Különösen a korai időszakban volt jellemző, hogy a tisztviselők közül szállt ki valaki a távolabbi célpontokhoz és a fajsúlyosabb ügyekhez, ami azzal függhet össze, hogy a tisztviselők a jobb képességű rendtagok közül kerültek ki, így az első évtizedben talán kevésbé volt kockázatos őket küldeni egy bonyolult és távoli eljárás színhelyére, ráadásul így az ezekben rejlő anyagi lehetőségeket is ők használhatták ki először. 75 Az olvasótestvér kisebb fölénye minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a hiteleshely vezetőjeként inkább szerette volna rajta tartani a szemét a bonyolultabb és az egyházi intézmény számára nagyobb bevétellel kecsegtető ügyeken; minél nagyobb volt az oklevél által szerzett érték, annál nagyobb volt annak kiállítási díja is.76 Az esztergomi, győri és soproni kispreceptorok jelentős aránya szintén érthető: ezekben a rendházakban valószínűleg egyetlen keresztesként éltek, idejük egy részét – amikor jelentést tettek, biztosan – Székesfehérváron töltötték, és mint a központi konvent tagjai szűkebb régiójukban előszeretettel hajtatták velük végre a parancsokat.77 A négy vicepreceptori kiküldetésre 1491–1492-ben, nem sokkal Fehérvár visszafoglalása után került sor – a Habsburg megszállás alatt (1490. november – 1491. július) egyik helybéli hiteleshely sem állított ki oklevelet –, amikor Simontornyai István preceptor halálával – egyelőre ideigle nesen – Rózsás László vezette a konventet. A zavaros időszak elmúltával a vezetőjét vesztett konvent számára nyilvánvalóan fontos lehetett a néhány évtizeddel korábban megszerzett országos hatáskör, így nem csoda, hogy a helyettesi 73 Bár konkrét adattal nem rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy az országos hatáskörű ügyek esetében milyen többlet díjazásra számíthattak az eljárók, logikusnak látszik, hogy magasabb fizetést kaptak, mint a mindennapos ügyek végrehajtói. Elvileg 12 dénár járt hiteleshelyi kiküldetésenként. Lásd Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 104. 74 Ez egyúttal azt jelenti, hogy a nem országos hatáskörben lefolytatott eljárások esetében 45%-os a tisztviselők kiküldetésének aránya 1450 után. 75 Plébános: 1454. ápr. 23. (DL 93 246.); custos: 1459. okt. 13. (A Szent-Iványi család levéltára 1230–1525. Szerk. Mályusz Elemér – Borsa Iván. Bp. 1988. 105. sz.); lector: 1463. márc. 19. (Balassa 361. sz.), 1463. márc. 20. (Balassa 362. sz.) 76 Vö. Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 101–103. 77 Ribi A.: A várnagy és a püspök i. m. 105. 91. lj.
