Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
A FEHÉRVÁRI KÁPTALAN ÉS KERESZTES KONVENT ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ HITELESHELYI ELJÁRÁSAI 326 vállalták, hogy sok esetben az ország ismeretlen részeibe is elmennek és akár nagy távolságokat tesznek meg a kor közlekedési viszonyai között.59 A fehérvári keresztes konvent vonatkozásában a kulcsszereplők – így például Mátyás (II.) lector (1453–1476) és a számos országos hatáskörű eljáráshoz kiküldött György (III.) crucifer (17 megye) vagy ifjabb Albert (22 megye) – pályáját egy másik írásomban már ismertettem, 60 a társaskáptalan esetében pedig az alábbi személyek játszhattak jelentős szerepet. Az olvasókanonokok közül elsősorban az egymást váltó Mátyás (1426–1439) és Noéi Borhi Benedek (1442–1457) lector okat kell kiemelni: 61 mindketten vélhe tően helyben tartózkodtak – Mátyás három alkalommal hiteleshelyi kiküldöttként is szerepel,62 Benedek családjának pedig a város környékén voltak birtokai 63 –, és vezetői pályájuk alatt alakult ki, majd élte virágkorát országos hatáskörű hiteleshelyként a káptalan. A különösen gyakran kiküldetésben lévő kanonokok közül pedig leginkább Fehérvári Mihály (1460–1504) emelkedik ki,64 aki tizen hét alkalommal szállt ki, és összesen tizenkét közigazgatási egységbe jutott el: járt Arad (2), Csanád (1), Fejér (3), Hunyad (1), Körös (1), Nyitra (3), Pozsony (1), Somogy (1), Sopron (1), Temes (1), Vas (1) és Zala (3) megyékben. 65 A személyzet szerepének megértéséhez nélkülözhetetlen megvizsgálnunk a kiküldöttek helyét az adott egyházi intézményen belül. Fedeles Tamás pécsi kutatásainak mintájára 1387-től 1450-ig ezt már korábban elvégeztem a konventre vonatkozóan.66 Feltűnő volt, hogy a tisztviselőként eljárók aránya (15%) (1390–1450). In: Micae mediaevales VI. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Fábián Laura et al. (ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. Tanulmányok – Konferenciák 11.) Bp. 2017. 197–211.; Ribi András: A várnagy és a püspök – fehérvári johannita preceptorok karrierje a 15. század második felében. In: Középkortörténeti tanulmányok 10. A X. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2017. június 7–9.) előadásai. Szerk. Szanka Brigitta – Szolnoki Zoltán – Nagy Zsolt Dezső. Szeged 2018. 95–115.; Ribi A.: Johanniták vagy keresztesek i. m. 59 A hiteleshelyi kiküldötteket és a királyi embereket megillette a törvényes védelem: szidalmazásuk vagy valamilyen velük szemben elkövetett jogtalanság 72 forintba került, fizikai bántalmazásuk hatalmaskodásnak minősült, így büntetése fej- és jószágvesztés volt, míg meggyilkolásuk felségsértésnek számított. Vö. Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 54. 60 Ribi A.: Miért működött i. m. 93–94. 61 Uő: A fehérvári káptalan i. m. 136. 62 1426. jún. 26. (ZsO XIII. 789. sz.), 1433. ápr. 25. (DF 273 893.), 1439. szept. 28. (DL 93 757.) 63 A családról lásd Köblös J.: Az egyházi középréteg i. m. 29., 287/14. sz. 64 Személyére lásd Köblös J.: Az egyházi középréteg i. m. 346/37. sz. – 1447 és 1469 között győri olvasókanonok is. 65 1460. júl. 10. (DF 236 200.), 1460. júl. 28. (DF 208 628.), 1466. máj. 23. (DF 201 405.), 1466. aug. 23. (DL 88 430.), 1466. aug. 30. (DF 289 374.), 1468. dec. 26. (DL 90 399.), 1468. dec. 27. (DL 90 400.), 1470. dec. 30. (DF 201 428.), 1477. márc. 25. (DL 17 908.), 1479. júl. 21. (DL 18 198.), 1480. szept. 1. (DF 231 701.), 1483. máj. 27. (DL 18 199.), 1486. jan. 9. (DF 252 182.), 1486. ápr. 6. (DL 19 123.), 1487. máj. 8. (DL 106 665.), 1487. máj. 10. (DL 19 268.), 1495. márc. 29. (DL 88 795.) 66 Fedeles Tamás: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354–1526). (Tanulmányok Pécs történetéből 17.) Pécs, 2005. 140–145.; Ribi A.: Karrier i. m. 205. – Az idézett tanulmányban még csak 99 esetet vizsgáltam, azóta egy újabb oklevéllel bővült az ismert források köre erre a periódusra vonatkozóan: 1398. aug. 6. (DF 201 409.)
