Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 304 Maga a konfliktus látszólag a bábaválasztás kapcsán robban ki. A két főszereplő a katolikus bába, akit a per során konzekvensen tót bába ként emlegetnek, és a református közösség ellenjelölt bábája, bizonyos Betegesné. Mindketten másmás módon kerülnek az érdeklődés középpontjába, a falu, a vármegye bonyolult kapcsolatrendszerében más-más körök szemében válnak kiközösítés, megvetés tárgyává, deviáns, nem kívánatos személyekké. Csak az akta utolsó iratainak olvasása közben kezd körvonalazódni a falu életét alapjaiban megrengető, mindvégig bábaharcnak álcázott konfliktus valódi gyökere. Mintegy három hónap alatt a falu református és katolikus asszonyai, a település főbírája, a vármegyei alszolgabíró, a falu katolikus papja, a vármegyei orvos, a vármegyei bába és egy helytartótanácsi tanácsos váltanak szenvedélyes hangvételű leveleket. Ezen hivatalos vagy nem hivatalos személyek feloldhatatlan, szinte kötelező pártossággal érdekeik nek, társadalmi helyzetüknek megfelelően próbálják a drámai fordulatokban is bővelkedő eseményeket értelmezni és megoldást keresni. A „lavina” protestáns oldalról indult el. A falu református híveinek sérelmeit a kálvinista asszonyok vármegyei alispánhoz intézett panaszos leveléből ismerhetjük meg. A levél megfogalmazásának pontos idejét nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy az írás az 1786. július 18-án tartott vármegyegyűlés elé került.28 Ez derül ki Szemere Ferenc vármegyei alszolgabírónak az alsónémedi bábakonfliktusról szóló, 1786. augusztus 5-én kelt jegyzőkönyvéből, annak hivatkozásaiból.29 A többoldalas írásból kitűnik, hogy a konfliktus nem új keletű. A levél szól a már „közel esztendeje” húzódó „háborúság”-ról. Ez alatt az egy év alatt az ellentétek feloldására a falu vezető emberei több ízben is kísérletet tettek, ami azonban a jelek szerint csak még jobban felkorbácsolták a kedélyeket, további konfliktusokat szítva. A református asszonyok szemében a háborúságok legfőbb oka a tót bába, „az ki erővel kőtőzi magát nyakunkba bábának, holott ez előtt 4 esztendőkkel, akkori praefectus, egyszersmind consiliarius Tekintetes Nemes Burján Sámuel ur által meltó okokra nézve a bábaságból ki vettetett, és meg parancsoltatott, hogy az helységből is ki hajtassék”. A jelek szerint ezt követően bizonyos Betegesné személyében egy református bába látta el a szülő nőket. Az asszonyok vádjaikat a tót bába ellen pontokba szedve a következőképpen adják elő: Buda 1851. II. 137. A reformátusoknak 1631-ben Alsónémediben anyaegyházuk és templomuk volt, amelyet 1730-ban elvettek tőlük, és csak II. József türelmi rendelete után, 1783-ban építhettek újra templomot. A római katolikus templom 1732–1744 között épült. Az 1754. évi vármegyei összeírás szerint 1848-ig a váci püspök volt a helység földesura, lásd Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I–II. Szerk. Borovszky Samu. Bp. 1910. II. 33. 28 A per fennmaradt aktáinak lelőhelye: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL PML) IV. 2. Pest–Pilis–Solt vármegye „II. József-féle” közigazgatásának iratai (Germanica), VII. Acta Sanitatis, 17. cs./1788. 29 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Szemere Ferencz vármegyei alszolgabíró 1786. aug. 5-én kelt jegyzőkönyve.
