Századok – 2019
2019 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században (Vigh Barbara)
229 TÖRTÉNETI IRODALOM az előfizetői szám növelése is a propagálók céljai között szerepelhetett. A kiadványok üzleti vállalkozásként való vizsgálata szintén a sajtó társadalomtörténetének megnevezett törekvései között szerepel, s részét képezi a hirdetések önálló elemzése is. Lukács Anikó ezt a feladatot is elvégezte a nemzeti divat összefüggésében. A hirdetők, vagyis a szabók esettanulmányokon keresztül jelennek meg a kötetben. Életútjuk rekonstruálása mellett tevékenységükről is beszámol a szerző, melyről – az üzleti stratégia részét képező képes, illetve a divattudósításokban elrejtett – hirdetések tanúskodnak. Célja az üzleti praktikák, reklámfogások s a szakmai-mentalitás változásán keresztül rámutatni a gazdaság és társadalom átalakulásra, mindemellett pedig arra a kérdésre is igyekszik választ találni, hogy a nemzeti öltözetben „testet öltött” eszme pusztán üzleti érdekeket szolgált-e. Miközben tehát feltárja a szerzők nemzetről, társadalomról alkotott képét, illetve a propaganda módszereit és változásait, a terjesztés és viselés szándékait is igyekszik megvilágítani. A sajtótermékek tükrében azonban a mozgatórugókról csak találgatni lehet, így „a finomabb mikroszintű elemzésekhez elengedhetetlen [...] a gazdasági-, társadalomtörténeti és kultúrtörténeti irányultságból eredően új vagy kellően ki nem aknázott levéltári és kézirattári forráscsoportok bevonása a kutatásba”. (Lipták Dorottya: A modernkori könyv- és sajtótörténeti kutatások állapotáról. Paradigmaváltás – problémafeltárás – alapelvek – programok – feladatok. Magyar Tudomány 172. [2011] 9. 1130.) Ezt a célt szolgálja a gyártók esetében a peres iratok, míg a „potenciális olvasók” vagyis a fogyasztók esetében a személyes dokumentumok – naplók, visszaemlékezések, önéletírások – elemzése. Az autobiografikus forrásokat korábban leginkább illusztrációként használták, ám manapság a naplók önálló társadalomtörténeti, történeti antropológiai elemzések kútfői lettek, melyeket középpontba állítva a kutatók kapcsolatrendszerekre, életmódra, személyes terekre stb. kérdeznek rá. A szemlélet elméleti alapjait a hazai történeti irodalomban Gyáni Gábor fektette le bő két évtizeddel ezelőtt. Azóta hasonló munkák születtek Wesselényi Miklós, Bártfay László vagy Kállay Béni naplójának elemzéséből is. Ezekhez a vizsgálatokhoz kapcsolódik Lukács Anikó munkája is, ám az említett munkák pusztán egyetlen ember leírt tevékenységeinek minél pontosabb magyarázatát kívánják adni, míg a történész a gyakorlatban kevésbé alkalmazott mentalitástörténeti szemléletet működteti kötetében. A mintaszerűen választott szövegeket úgy igyekszik megszólaltatni, hogy illeszkedjenek a divatlapok diskurzusához, vagyis a vizsgálat ezen részének alapvető kérdése, hogy mennyiben és hogyan jelent meg a mindennapi életben a „sajtó valósága”. A nemzeti az egyének szintjén szintén szimbólumként jelenik meg, a korszakban kommunikációs eszköz szerepét töltve be, általa tehát politikai véleményüket is kifejthették az emberek, hiszen lehetőséget adott arra, hogy képekben beszéljenek eszmékről. Sokak számára az „átöltözés” motivációja éppen ezért a politikai demonstráció lehetett, mások azonban társadalmi kényszerről beszélnek, amikor a változás okait nevezik meg. „A divat alakulása többszereplős folyamat, amelyben [...] a ruhák készítői, terjesztői és megrendelői, viselői egyaránt szerepet játszanak” (132.). Az ő nézőpontjukból tekinthetünk Lukács Anikó kötetében a nemzeti divatra. „Mind egyedi nézőpontot jelöl, s mind csak egy lehetséges értelmezését adja a múltbeli eseményeknek.” Vigh Barbara
