Századok – 2019
2019 / 1. szám - KRÓNIKA - B. Halász Éva: Szokás és törvény. A Magyar Történelmi Társulat konferenciája 2018. december 7-én
SZOKÁS ÉS TÖRVÉNY 214 a hatalmaskodásokat vissza kell szorítani és szigorúan kell büntetni, de az egyszerű és a nagy ügyeket elválasztja egymástól. Az egyszerű hatalmaskodásokat a jobbágyok hajtják végre, uruk sokszor csak később értesül róla. Elrendelik, hogy ilyen esetben a földesurat felbujtóként említő panaszokat többé nem lehet beadni, az indoklás szerint azért, mert nem lehet tudni, hogy tényleg a megnevezett földesúr tudtával és parancsára történt-e, ami – ahogyan az előadó hangsúlyozta – kánonjogi alapokra megy vissza. I. Ulászló 1492-es törvénye a fentiekhez hozzátette, hogy ha valaki más tanácsára igazgatja a birtokát, akkor vele szemben lehet ilyen panasszal élni. Innentől ismét megjelennek az oklevelekben a felbujtó földesurak elleni panaszok. A középkorban a jogszokás nem változatlan intézmény volt, hanem gyakran módosult. A konferencián az elhangzott előadások után a közönség élt a kérdésfeltevés, hozzászólás lehetőségével. Bak János kiemelte, hogy meglátása szerint is van a nádori cikkelyeknek középkori alapjuk, ezekhez a későbbiekhez mindig hozzátettek egy kicsit, majd általánosan azt kérdezte az előadóktól, vajon miért nem gyűjtötték össze a 16. században az összes törvényt? C. Tóth Norbert válaszában kifejtette, hogy ha a regnáló király nem erősíti meg a korábbi uralkodók törvényeit, akkor azok semmissé válnak. Azokat a törvényeket írták át, amelyeket valamely okból fontosnak tartottak. Annyi törvényt ismertek, amennyi a Corpus Jurisban szerepel. Nógrádi Árpád Szőcs Tibornak feltett kérdésével arra kereste a választ, hogy mi történt, ha elrontották az eskü szövegét. Az előadó szerint az elrontott eskü érvénytelen volt. Feltehetően sokat hibáztak, valamint emiatt vitatkozhattak is, ugyanis I. Károly dekrétuma szerint már háromszor meg lehetett ismételni a szöveget. Homoki Nagy Mária hozzászólásában hangsúlyozta, hogy bár fontosak a római jogi hatások, legalább ennyire fontos minden országban a jog nemzeti fejlődése. Tringli István hozzáfűzte, szerinte több római jogi hatás érte a magyar jogot, mint amennyit ki tudunk ma mutatni; C. Tóth Norbert pedig az élő jogot rögzítő formuláskönyvek fontosságát emelte ki. B. Halász Éva
