Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
NAGY-L. ISTVÁN 189 illetve ezek részben eltértek a később rögzültektől, érzékelhetően francia hatásra. A kuruc állam működése szempontjából fontos megérteni a hadsereg vezetésének rendszerét, logikáját, motivációit. A könyvet a kuruc katonai felsővezetők előléptetéseire vonatkozó okmánytár zárja. Az 1848-tól 1914-ig terjedő időszak tisztikaráról Deák István és Hajdu Tibor adott közre egy-egy fontos kötetet. Deák István az összmonarchiát,27 Hajdu Tibor viszont a horvát területek nélküli Magyarországot28 vizsgálta. A széles forrásbázisra, kiterjedt forráskutatásra, illetve a korban már nyomtatásban megjelent statisztikai adatokra támaszkodva széles spektrumban vizsgálják a hadsereg tisztikarának és a birodalom társadalmának kapcsolatrendszerét. A két munka közös jellemzője, hogy nem a katonaság, hanem a társadalom szemszögéből közelít a kérdéshez, szerzőik érdekes és példaértékű módszereket használva pontos, aprólékos módon fejtik ki a kutatások eredményét. 29 Balla Tibor nagyléptékű vállalkozása az első világháború osztrák–magyar tábornoki karát vizsgálja. Az eddig napvilágot látott kötet30 a tábornoki kar leg felsőbb elitjével, az öt tábornoki rendfokozat közül a három legmagasabbal (tábornagy, vezérezredes, illetve a fegyvernemenként eltérő nevű, de azonos szintű gyalogsági, lovassági tábornok, táborszernagy) foglalkozik. Vizsgálati idejének a Nagy Háborút választó elemzés 178 fő életrajzi adatait tartalmazza. A kutatás tovább folyik az altábornagyok és a vezérőrnagyok szintjén. Balla Tibor széles nemzetközi szakirodalmi ismereteire alapozva végezte el munkáját. Rendkívül alaposan szerkesztette meg a vizsgálandó adatok körét, amelyeket adattárszerűen közöl. Figyel a magyar név, illetve a katonai adminisztrációban használt németesített névalak közötti különbségekre, feltárja a társadalmi hátteret, képzettséget, nyelvismeretet, katonai előmenetelt, beosztásokat, írásműveiket, illetve rendkívül alapos forráslistát és lehetőleg fényképet is közöl. A szerző példaértékű munkát végzett, és a nemzetközi történetírás élvonalába 27 Deák István: Volt egyszer egy tisztikar. A Habsburg-monarchia katonatisztjeinek társadalmi és politikai története 1848–1918. Bp. 1993. 28 Hajdu Tibor: Tisztikar és középosztály 1850–1914. Ferenc József magyar tisztjei. Bp. 1999. 29 Nagyon óvatosan kell kezelnünk Hajdu Tibor 1850 előtti időszakra vonatkozó adatait, mivel maga is kijelenti, hogy az „1815 és 1847 közti időszakra nem rendelkezünk összefoglaló adatokkal”. Lásd Hajdu T.: Tisztikar i. m. 43., a hiányzó adatokat rövid esettanulmányok alapján vázolja fel. Egyetlen példa: az 1837-es Schematismusra vonatkozó adatai tévesek. A 17 aktív tábornagy valójában táborszernagyot és lovassági tábornokot jelent, akik közül kettő tekinthető magyarnak (Splényi és Klebelsberg), a 91 altábornagy között viszont nyolc helyett legalább 14 magyarral találkozunk (Vécsey, Martonitz, Vlassits, Chollich, Bakonyi, Geramb, Mihalievits, Récsey, Zichy Ferdinánd, Tazza, Zichy-Ferraris Ferenc, Rukavina, Wöber). Lásd Hajdu T.: Tisztikar i. m. 46. Ennek alapján Hajdu következtetéseit is némileg módosítanunk kell. 30 Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Bp. 2010.
