Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG MAGYAR TÁBORNOKAINAK KUTATÁSÁRÓL (1787–1815) 184 adatot tartalmaz. Némi túlzással élve lényegében „semmi más” feladata nincsen a további kutatásnak, mint az ő adataik kiegészítése néhány újabb szempont bevonásával. A szerzőpáros hangsúlyozza, hogy munkájukat a további kutatások kiindulási pontjának szánják, de ezt bőven túl is teljesítették. Mivel nem volt céljuk a teljes körű adatgyűjtés, nem is lehet felróni nekik, hogy a vizsgálatba bevont források köre közel sem elégséges, mivel levéltárban fekvő egykorú forrásokat egyáltalán nem használtak. Kudrna és Smith adattára összességében kiváló segítség a francia háborúk korának császári-királyi tábornoki karát kutatók számára. Mindhárom előzménymunka közös jellemzője, hogy alig foglalkozott a nevek anyanyelvi írásmódjával, de próbálkozásaikat sem sok siker koronázta. Magyar szempontból különösen fontos ez a kérdés, hiszen a német írásmódú magyar nevek azonosítása több esetben nem egyszerű feladat. A legszembetűnőbb hiba Dévay Pál nevének értelmezése, hiszen mindegyik említett munka Vay de Vaya családnevet ad meg.13 A gyakorlati kutatást ez a tényező nagyon megnehezíti, mivel a magyar genealógiai szakirodalomban magyar írásmód szerint találhatóak a nevek. Végezetül foglalkozni kell a bevezetőben említett – meg nem valósult – monumentális projekttel is, amelynek tématervét Michael Hochedlinger, kiváló osztrák történész készítette el. Hochedlinger úttörő kutatásokat folytat Ausztriában az „új hadtörténetírás” osztrák honosítása érdekében, miközben rámutat a Habsburg Monarchiával kapcsolatos legelterjedtebb sztereotípia, a békés területi kolosszus és a „Tu, felix Austria, nube” hamisságára.14 Hangsúlyozza a Habsburg Monarchia kato nai jellegét, amelyben egyébként semmiben sem különbözött az akkori európai államoktól. Ezzel önmagában jelentősen felértékeli a hadviselés és a hadsereg szerepét a birodalom történetében. A felértékelés azonban relatív, hiszen ezzel a korábban a történelmi hitelesség sérelmére háttérbe szorított hadügy ismét elfoglalhatja valós helyét a Habsburg Monarchia történetében. Hochedlinger rámutat az osztrák historiográfia azon jelenségére, hogy a második világháború után a Habsburg Monarchia kiegyezés előtti időszaka, illetve a hadtörténet tanulmányozása is háttérbe szorult, így az erről alkotott kép erősen torzult, s jelentős fehér foltok találhatóak benne, különösen hadtörténeti vonatkozásban. Ilyen fehér foltként említi a katonai elit kutatását is. 15 Hochedlinger életrajzi lexikonban gondolkodott, ennek megfelelően jelölte ki a vizsgálandó adatok körét, illetve pontos szerkesztési elveket határozott meg az egyes szócikkek szerkezetének tekintetében is. Csak sajnálni lehet, hogy mintaként nem dolgozott ki legalább egy szócikket, hiszen abból kiderülhetett volna, vajon folyó szöveg vagy adattár lett volna a végeredmény. 13 Schmidt-Brentano, A.: Kaiserliche i. m. 105.; Kudrna, L.: Biographical i. m. V7 azonosító. 14 Hochedlinger, M.: Des Kaisers Generale i. m. 2. 15 Uo. 2–3.
