Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gál Judit: A dalmáciai egyházak szerepe Imre és András trónharca idején (1197–1204)
A DALMÁCIAI EGYHÁZAK SZEREPE IMRE ÉS ANDRÁS TRÓNHARCA IDEJÉN (1197–1204) 174 elhagyta püspöki székét a zárai érseki címért cserébe, saját emberét szerette volna megválasztatni farói püspöknek.46 Miklós zárai érsek nem csupán a farói püspökség felé szerette volna kiterjeszteni az egyháza hatalmát, hanem ezt megpróbálta a spalatói érsekség alá tartozó két másik püspökség, Nona és Scardona esetében is.47 1198-ban Imre király a zárai érsek kérésére meg erősítette a zárai egyház – egyébként sohasem létező – jogait a két egyház fölött, majd azt a spalatói káptalan tiltakozására visszavonta, és megerősítette Spalato egyházi fennhatóságát a két suffraganeus egyháza fölött. 48 Miklós ennél valószínűleg tovább is mehetett, ugyanis III. Ince 1200. október 14-én kelt oklevele szerint Miklós két, meg nem nevezett, a spalatói érsekség alá tartozó egyházmegye élére is új püspököt nevezett ki.49 Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik lehetett a két ominózus egyház; lehetséges, hogy ebben az esetben is a nonai és scardonai püspökségről volt szó. András herceg döntése, amellyel megerősítette Micha püspökké választását, ebben a kontextusban egészen más megvilágítást kap. Faro szigete politikai szempontból nem volt annyira jelentős András számára, hogy a saját emberét kelljen a püspöki székbe ültetnie, ellenben a spalatói–farói viszony megerősítésével és a püspök személye általi szorosabbra fűzésével a herceg a pápa és a magyar uralkodók álláspontját képviselte, egyben teljesíthette a spalatói egyház kérését.50 Az érsekek és a farói püspök választása kapcsán a rendelkezésre álló ismeretek alapján az mondható el, hogy András herceg ezen a területen is úgy járt el, ahogy korábban a magyar királyok tették. A herceg támogatott egy jelöltet, illetve a farói egyház esetén az is tudható, hogy a püspökválasztást meg is erősítette. A 12–13. században a dalmáciai, elsősorban a spalatói érsekek választása kapcsán a magyar királyi politika szempontjából két jelenség is megfigyelhető volt: egyrészt már a 12. század közepére kialakult az a szokás, hogy az uralkodó jóváhagyására volt szükség az érsekek és püspökök megválasztásához, másrészt a 12. század elejétől megfigyelhető az is, hogy az uralkodók hozzájuk közel álló személyeket ajánlottak az érseki székbe.51 András herceg esetében ugyanennek a királyi gyakorlatnak az alkalmazását figyelhetjük meg. 46 CDCr II. 322–323. 47 CDCr II. 310–311. 48 CDCr II. 311. 49 CDCr II. 352. 50 CDCr II. 309–310. 51 A dalmáciai főpapok és a magyar uralkodók kapcsolatáról lásd Judit Gál: The Roles and Loyalties of the Bishops and Archbishops of Dalmatia (1102‒1301). Hungarian Historical Review 3. (2015) 471–493.
