Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
A KÁROLYIAK SZEREPVÁLLALÁSAI AZ 1905–1906-OS KORMÁNYZATI KRÍZIS IDEJÉN 140 vasutassztrájk idején az ellenzéki politikusok is helyeselték a miniszterelnök határozott fellépését. Tisza István katonai téren eddig elért eredményeit is méltatta. Új programként, választási ígéretként csupán az adóreformot tartalmazta a nyílt levél, de csak az általánosság szintjén, részletekbe egyáltalán nem bocsátkozva. Károlyi György mélységesen elítélte a parlamenti ellenzék december 13-ai magatartását, melyet „a magyar hősi erény szégyenfoltjának” nevezett.78 Végezetül ki nyilatkoztatta, hogy szerinte az 1905-ös országgyűlési képviselő-választás a nemzet ítélete lesz arról, hogy szükségesnek tartja-e a házszabály-revíziót, aminek érdekében hajlandó jóváhagyni a kormánypárt egyszeri szabálysértését vagy sem. 79 Az apja támogatását nélkülöző, ezáltal annak tekintélyétől, társadalmi befolyásától megfosztott Károlyi Györgyöt az 1905-ös kampányidőszakban a krassói választókerület képviselőjelöltjeként az ellenzék erőteljesen és szisztematikusan támadta. Ő is megkapta a nagybátyjától, a szarkasztikus Károlyi Gábortól származó „Herbert” titulust. Ezt az elnevezést Eötvös Károly szerint az 1889-es véderő törvény vitájakor a Függetlenségi Párt szélsőbalján elhelyezkedő Károlyi Gábor használta először a politikai karrierjüket abban a parlamenti ciklusban kezdő ifjabb Andrássy Gyulára és Tisza Istvánra, Otto von Bismarck német kancellár és William Gladstone brit liberális miniszterelnök tehetségtelennek tartott, Herbert nevű fiaira utalva. 80 Károlyi István a nagykárolyi kerület választópolgárainak az 1905. január 12-ei jelölőértekezleten jelentette be politikai platformváltását. A kiváló szónoki kvalitásokkal rendelkező gróf a nagykárolyi függetlenségi párti rendezvényen a kormánypárti kritika általános fegyverét használva így vallott politikai hovatartozásáról: „a nov. 18-án elkövetett merénylet folytatása, az országgyülés törvénytelen feloszlatása által a 67-nek erkölcsi és politikai bázisa összedölt. Mi tehát, kik eddig a nemzeti párt tagjai voltunk az 1867. évi kiegyezés további védelméről lemondtunk. Hüségben a királyhoz és a pragmatica sanctiohoz, de tiszta personal unióban!”81 Majd megjelölte a szövetkezett ellenzék két legfőbb célkitűzését: egyrészt az alkotmányvédelmet, másrészt a Tisza-kormány hatalomból való eltávolítását. Az ellenzéki pártszövetséget „az alkotmány védegyletének” nevezte, majd kinyilatkoztatta a függetlenségi pártiak által előszeretettel hangoztatott „két tábor elméletet”, miszerint „ma tehát csakis két párt van az országban: Az alkotmányt, 78 1904. december 13-án az egyesült ellenzék egy – extrémebb véleménynyilvánításra hajlamos – csoportja úgy tartotta helyesnek, ha a november 18-ai erőszakot erőszakkal torolja meg. Óriási pusztítást vittek végbe a nemrég használatba vett ülésteremben, szétverték az elnöki emelvényt, ezt követően pedig diadalittasan pózolva az összetört darabokon fotóztatták magukat. 79 Szatmármegyei Közlöny, 1905. január 15. 4. 80 Eötvös K.: Gróf Károlyi Gábor i. m. 119. 81 Szatmármegyei Közlöny, 1905. január 15. 3.
