Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1259 képest néhány dologba belenyugodva, viszont új változtatandókat is megjelölve. Ezt követően – mint láttuk – audienciára rendelte magához Szent-Iványt, Esterházy szerint azért, hogy első kézből értesüljön a program melletti érvekről. Miközben Szent-Ivány kifejtette ellenérveit a Ferenc József által kért módosításokkal kapcsolatban, azokban az uralkodó – legalábbis az adott pillanatban – már lezártnak tekintette a diskurzust. Köszönetet mondott neki szolgálataiért, miközben hivatalának elfoglalására nógatta, s bár Szent-Ivány nem tér ki erre feljegyzésében, de minden bizonnyal engedélyt adott számára a Bécsből való távozásra. Néhány nappal később hozta Forgách a hírt, hogy az uralkodó elismerése jeléül Szent-Iványt titkos udvari tanácsossá kívánja kinevezni.59 Esterházy úgy értékelte ennek a fontos hétnek az eseményeit, hogy az uralkodó mintegy konspirált a magyar tanácsosokkal a minisztérium többsége ellenében. Ez talán túlzás, de a császár kétségtelenül feladta a pártatlan szemlélő és várakozó álláspontot, és előre közvetíteni próbált miniszterei között, ami persze a politikai ellenfelek figyelmét sem kerülte el. 60 Szent-Ivány szerint Ferenc József kifejezetten elismerően nyilatkozott arról, ahogy a magyarok ragaszkodnak a törvényekhez: „Egyéberánt belátja a magyarok scrupulositását a legalitás eránt, és meg kell adni, úgymond, hogy ha sok nem odavalót hordottak is elő a múlt országgyűlésén, és ha túlzottak voltak is a legalitás kérdésében, de mégis becsülni való bennök a törvényekhez ragaszkodás – s Őfelsége azt hiszi, hogy a jövő országgyűlés is sok holmit fog ismét elővenni, de hiában, ezeket csak türelemmel fog lehetni legyőzni.” Az uralkodó láthatólag az osztrák-német liberálisoknak az alkotmányosság biztosítékainak erősítésére vonatkozó erőfeszítései (interpellációk külügyekben, a kormányzati felelősség bevezetésére vonatkozó ígéretek kicsikarása) ellenében is igyekezett a magyar konzervatívok e csoportjának elszánt ellenzésére támaszkodni. Érdekes elem Szent-Ivány feljegyzésében, hogy szerinte az uralkodó – bár majd hozzájárul a külön erdélyi országgyűlés összehívásához – március elején kijelentette: „én sohasem mondám ki eddig, hogy az Unió érvénytelen, hanem tettleg tartom függőben addig, míg a nemzetiségi kérdés Erdélyben rendbe hozatik, és a Monarchia birodalmi állása Magyarország részéről nem biztosíttatik, és így én a do ut des elv szerént járok e részben el.”61 [Kiemelés az eredetiben.] Ezek a feljegyzések ékesen bizonyítják, hogy Ferenc József ekkorra már lényegesen elmozdult az általa 1860−1861-ben elfoglalt politikai pozíciótól, még ha hitetlenkedve csóválhatjuk is fejünket Szent-Ivány értékelése olvastán: „ha 59 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. márc. 7–8. MNL OL P 1873-12.t.-1. 60 Vö. Österreichs Weg zur konstitutionellen Monarchie i. m. 189–212. 61 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. márc. 7. MNL OL P 1873-12.t.-1.; „do ut des” [lat. adok, hogy te is adj].
