Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
KONZERVATÍV KIEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1863 TAVASZÁN 1254 tanácsadó testületét képeznék a belpolitikai ügyekben. Így érvényesülhetne az 1790. évi 17. tc., mely szerint a tisztán magyar ügyeket kizárólag magyarországiak közreműködésével készítsék elő, tárgyalják és terjesszék uralkodói döntésre, egyéb ügyekben pedig mindig magyarországiak befolyásával. Szent-Ivány láthatólag nem akart az Apponyi-féle tervezet sorsának alakulására semmiféle befolyást gyakorolni. Nyilvánvalóan az Apponyiékhoz fűződő személyes barátság az, amely miatt teljes passzivitást tanúsított e tekintetben, és csak az uralkodó kifejezett utasítására aktivizálta magát memorandumának elkészítésével. Számára a közjogi rendezés elengedhetetlen előkészítéseként két dolog volt fontos: egyrészt elfogadtatni az uralkodóval, hogy a prímás elnöklete alatt 12-15 fős tanácskozást hívjon össze a kérdés tárgyalására (egyébként Deák Ferenc meghívását is javasolta ide),46 másrészt azt igyekezett elfogadtatni Ferenc Józseffel, hogy első lépésként szükség van a minisztertanácson belül a magyar politikusok számának növelésére, ezért Mailáth Györgyöt és Szécsen Antalt tárca nélküli miniszterként hívja be a kormányába. Szent-Ivány a maga számára láthatólag a háttérből tanácsokat osztó bizalmi szerepét szánta. Következetesen visszautasította Esterházy terveit, aki már február elejétől kezdve Apponyi előbb-utóbb elkerülhetetlen leváltásáról beszélt, s lehetséges utódjaként legszívesebben Szent-Iványt látta volna az országbírói poszton. (Ő azonban az áprilisban e posztot valóban átvevő Andrássy Györgyöt, illetve Melczer István személynököt igyekezett lehetséges jelöltként előtérbe tolni, de leginkább amellett érvelni, hogy Apponyi talán még megmenthető lenne.) Szent-Ivány akár az uralkodó kifejezett kívánságának is ellentmondott, aki március 7-én felszólította, hogy foglalja el végre posztját a Hétszemélyes Táblán, s Pest-Budán személyes jelenlétével igyekezzen a ’47-esek kormánytámogató táborát erősíteni. Szent-Ivány arra hivatkozott, hogy míg Apponyi nem változtat a maga irányvonalán, személyes jelenléte inkább csak zavaró lenne. Mint mondta, szeretné ő meghatározni az időpontot, amikor a politikai küzdelmek ringjébe lépve szerinte a legtöbb hasznot hozhatja. Nem volt igazán meggyőző az érvelése, de Ferenc József láthatólag nem vette személyes sértésnek az ellentmondást. Szent-Ivány nem foglalta el pozícióját Apponyi leváltása után sem, viszont akkor már hivatkozhatott arra, hogy rá majd akkor lesz szükség, ha Ferenc József elhatározza magát a Forgáchék által javasolt irányvonal mellett, egyébként pedig bíróként távol kellene magát tartania minden politikai agitációtól. (Végül újabb bécsi útja alkalmával, május 4-én – nem szívesen, de az uralkodó parancsára – késznek nyilvánítja magát a Hétszemélyes Táblára való belépésre.) 47 46 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. febr. 5. MNL OL P 1873-12.t.-1. 47 Szent-Ivány feljegyzése, 1863. máj. 4–5. MNL OL P 1873-12.t.-1.
