Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Katona Csete: A viking, aki magyar királyt ölt. Egy középkori izlandi saga magyar vonatkozásai
A VIKING, AKI MAGYAR KIRÁLYT ÖLT 1226 könnyen váltakozhatnak.74 Szóba jöhet még a kontextushoz jobban illő Solmund (óészakiul Sólmundr ) alak, melynek sól - előtagja ’csarnokot, házat’ jelent, és így ez is a germán jellegű kíséretek harcos elemére utalna (’a ház/csarnok védelmezője’). 75 Az óészaki nyelvet feltételezhetően nem ismerő krónikás(ok) latin nyelvű, többszörösen másolt krónikájától nehéz lenne elvárni az eredeti nevek pontos szerepeltetését. A középkori európai latin nyelvű forrásokra kimondottan jellemző a skandináv nevek helytelen, a helyi kiejtésnek és írásmódnak megfelelő lejegyzése. Ez alól feltehetőleg a középkori magyar források sem képeznek kivételt, mivel más külföldi neveket is többnyire pontatlanul vagy eltérő formákban jegyeztek le.76 Bár nyelvészeti szempontból a két nevet teljes bizonyossággal nem tudjuk azonosítani, a „leírónév-effektus” megmagyarázná, hogy miért nem találkozunk ezekkel más forrásokban is. Nem lehetetlen az sem, hogy a Jaroszlávnál vendégeskedő Andráshoz csatlakozó varégok foglalkozását (elértve vagy szándékosan) személynévként tartotta fenn a magyar hagyomány. 77 A nevek skandináv eredetét támogatja a többi, András kíséretében harcoló katona neve is: míg a Vojtek valószínűleg ócseh vagy lengyel, addig az Urosa, valamint az Endre valószínűleg szláv eredetű nevek voltak. Noha egy adott név eredete természetesen nem azonos viselője etnikumával, az adott kontextusban szembetűnő, hogy András kíséretének tagjai olyan nyelvekhez köthető neveket viselnek (cseh/ lengyel, szláv, skandináv/germán), melyek egybeesnek száműzetésének helyszíneivel (Csehország/Lengyelország, Kijevi Rusz). Külön érdekesség – bár talán csak véletlen egybeesés –, hogy a Vojtek woj - ( woy -) előtagja szintén ’háború, harcos’ jelentéssel bír. Bár az Urosa a magyar ’úr’ szó a és s képzőkkel kialakított alakja is lehet, ebben az esetben valószínűbb, hogy szláv átvétel. Mindemellett a Wrus, Wros, Vrus, Vros formákban megjelenő orosz szónak is olvasható, végén a szláv -a kicsinyítő képzővel. Vagyis jelölhet olyasvalakit, aki a Kijevi Ruszból jött, és akit a magyarok (nem használva eredeti nevét) származásáról neveztek el. 78 74 A Grimm nagyszótár szerint például a -sudd forma -sudde és -sutte alakokban is megtalálható több német nyelvjárásban is. Jacob Grimm – Wilhelm Grimm: Deutsches Wörterbuch 1360. (https:// bit.ly/2k2Qyjo, letöltés 2019. jan. 20.) 75 Peterson, L.: Nordiskt runnamnslexikon i. m. 186–187. Ezek jóval valószínűbbek, mint az ófelnémetből ismert Zo(t)t , ami egyébként is közszó, nem névelem, és zata , zota zotta alakokban ’bor zas, bozontos, ápolatlan hajú’, ’sisak tolldísze’, ’hajcsomó’ jelentésekben dokumentált. Gerhard Köbler: Wörterbuch des althochdeutschen Sprachschatzes. Paderborn 1999. 208. 76 Evert Melefors: The Development of Old Nordic Personal Names. In: The Nordic Languages i. m. I. 964.; Fehértói Katalin: Árpád-kori személynevek olvasatainak megbízhatóságáról. Magyar Nyelv 97. (2001) 4. sz. 460–467. 77 Ekkoriban még élt a leíró névadási hagyomány, vagyis foglalkozásáról is kaphatta valaki a nevét. Lásd például Pais Dezső: Régi személyneveink jelentéstana. Bp. 1966. 21–24. 78 A Vojtek-re lásd Bárczi Géza: A Tihanyi Apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. 1951. 60.; Aleksander Brückner: Słownik etymologiczny języka polskiego. Kraków 1927. 629.; Aleksandra Cieśli kowa: Słownik etymologiczno-motywacyjny staropolskich nazw osobowych I–VII. Kraków 2000.
