Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN 1201 A „bürokraták” hatalomátvétele A három csoportból származó tisztviselők megoszlása a Helytartótanácsnál, a Kúriánál,15 a Kancelláriánál és a Kamaránál a 2–5. ábrán látható. Az egyes szervezeteknél a vizsgált csoportok elemszáma alacsony, ezért nem annyira önmagukban érdekesek az ábrák, mint inkább összehasonlításuk lehet ígéretes. Kifejezetten a Kúriát illetően azonban mégis érdemes megjegyeznünk azt, hogy míg az 1760 és 1785 közötti negyedszázadban a „professzionális” tisztviselőnek minősíthető bírák közül az átmeneti nemzedékből megmaradt öregek még valamennyien vármegyei hátterűek voltak (Festetics Kristóf, Jankovich Miklós, Niczky György), és a konszolidációs nemzedék a három csoporthoz tartozók között teljesen egyenlően oszlik meg, a tereziánus generációt már túlnyomó többséggel uralják a „bürokraták”. A Helytartótanácsban – igencsak meglepő módon – a „vármegyéből érkezőket” csak igen kis számban találjuk meg (minden nemzedékben egyet-egyet, Barinay László, Fekete György és Darvas Ferenc személyében), a „bürokraták” száma pedig mind az átmeneti, mind a tereziánus nemzedékben megegyezik az arisztokratákéval. A Magyar Királyi Udvari Kancelláriánál az 1760 és 1785 közötti időszakban senki sem szolgált, aki még az átmeneti nemzedékhez lenne sorolható, sőt a teljes, a „professzionális” hivatalviselőkhöz sorolható állománynak majd’ kétharmada már a tereziánus nemzedék tagja, azaz ez a kormányhatóság volt a legfiatalabb ebben az időszakban.16 Míg az átmeneti nemzedékben az általunk vizsgált három csoport tagjai között a „vármegyéből érkezők” és „bürokraták” egyenlően találhatók meg (de arisztokrata egy sincsen), a Kancellária tereziánus hivatalnokai között már mind egy szálig „bürokratákat” találhatunk, ami bizonyosan nem véletlen. ezekben a „vezető beosztásokban.” Tekintettel azonban a dikasztériumokban érvényesülő döntési eljárásokra, éppen ezeknek az embereknek mint régóta szolgáló tanácsosoknak stb. volt igen jelentős befolyásuk a meghozott döntésekre. 15 A jogügyigazgatókat itt veszem tekintetbe, ahol ténylegesen működtek, és nem a Kamaránál, ahol a fizetésüket kapták. 16 Bár sem megközelítési szempontjaink nem egyeznek, sem az időszak nem pontosan ugyanaz, amelyre állításaink vonatkoznak, mégis érdekes, hogy Fallenbüchl Zoltán Mária Terézia dikaszteriális hivatalnokait (tehát az 1740 és 1780 közötti teljes időszakot) vizsgálva éppen azt állapította meg, hogy belépéskor a kancelláriai tanácsosok átlagéletkora volt a legmagasabb, 42,5 év – ehhez képest mind a Kamara, mind a Helytartótanács esetében négy évvel alacsonyabb. Ám míg a királynő uralkodásának első felében a kancelláriai tanácsosok átlagéletkora hivatalba lépésükkor 45 év felett volt, 1760 és 1780 között ez 40 év alá esett vissza. Lásd Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia dikaszteriális tanácsosai, 1740–1780. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 29. (1984–1985). Főszerk. Kovács Ilona. Bp. 1992. 329.
