Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
A „PROFESSZIONÁLIS” HIVATALNOKOK TEREZIÁNUS NEMZEDÉKE 1194 központi hivatalaiban. A csoport tagjai: gróf Apponyi György helytartótanácsos, gróf Batthyány Imre hétszemélynök, gróf Csáky János országbíró, gróf Erdődy János kamaraelnök, gróf Keglevich József helytartótanácsos, báró Péterffy János kancelláriai tanácsos, báró Péterffy József kamarai tanácsos, báró Sigray Károly hétszemélynök, gróf Tolvay János hétszemélynök – *Almásy Pál hétszemélynök, gróf galánthai Balogh László helytartótanácsos, báró Cothman Antal kancelláriai tanácsos, gróf Fekete György országbíró, báró Koller Ferenc személynök, báró Mednyánszky Antal hétszemélynök, gróf Szvetics Jakab személynök, – *galánthai Balogh János hétszemélynök, Jablánczy József kancelláriai titkár, Koller János kamarai tanácsos, Pászthory László hétszemélynök, Péchy Gábor hétszemélynök, Sidó Mihály helytartótanácsos, Szlávy Pál hétszemélynök. Közülük kilencen születtek arisztokratának. Figyelemre méltó módon csak kisebb részben tartoztak a régi arisztokráciához (a Batthyány, Csáky, Erdődy és Keglevich család sarjaként), míg nagyobbik felük csupán második generációs arisztokrata volt, azaz az új hivatali főnemesség képviselőivel találkozunk személyükben: Apponyi György, Sigray Károly, Tolvay János és a Péterffy-testvérek esetében. A régi elit a konszolidációs nemzedék hivatásos bürokratái között azonban így is magasabb arányban képviselteti magát, mint az átmeneti nemzedékben, még ha ez alatta marad is a háborús nemzedékben tapasztalt aránynak. A köznemes „professzionális” hivatalviselők jelentős része kapott bárói vagy grófi címet (hatan), és ha azt is megnézzük, hogy egy továbbinak a fia részesült rangemelésben, ez már a létszám felét jelenti, ami az eddig tapasztalt legmagasabb arány. A 14 köznemesi születésű tisztviselő nagy többsége sorolható a korábban definiált „bürokraták” kategóriájába: kilenc fő. Azok aránya, akik a Kamaránál vagy a Kancelláriánál viseltek hivatalt (négy fő), teljesen kiegyenlítődött azokéval, akik a Helytartótanácsnál vagy a Kúriánál működtek (öt fő). Fogalmazhatunk úgy is, hogy az utóbbi pozíciókat is meghódították a „bürokraták”. Az elkövetkező generáció sorsát tekintve az elitbe való társadalmi integráció hosszú távú mércéjének, a konszolidációs nemzedék „bürokratái” igencsak sikeresek voltak: a kilencből hét esetben hagytak a következő nemzedékre főnemesi rangot (illetve segítették annak tagjait országos tisztségekbe). A 14 köznemesi születésű tisztviselő alig több mint harmadának volt vármegyei háttere, és ezek többsége – közülük négyen – a Kúriára kerültek először a korábban már megismert modell szerint (most a Helytartótanácsra egy sem), egy fő pedig Bécsbe, a Kancelláriára. Karrierjük felívelésének hátterében a diétai szereplés az esetek nagy részében tetten érhető vagy legalábbis feltételezhető (négyszer), ennek tartalma viszont – a már megszokott módon – vegyesen kormánypárti vagy ellenzéki, néhol pedig e kettő elemei keveredtek. A vármegyékből érkező „professzionális” tisztviselők társadalmi integrációja ebben a
