Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 121 Az egyik legújabb munkát Dan Shapira írta a kazárokról és zsidóságuk lehetőségéről. Egy 2006-os cikkében a Mózes-dirhem érmére alapozva az áttérés idejét a 9. század közepe előtti időszakra teszi.97 Évekkel később, amikor beszélgettünk a kazár áttérés történetének történelmi hitelességéről, azt mondta: még mindig úgy érzi, hogy van a történetnek valami igazságmagja. Ugyanakkor részletes és figyelmes tanulmányaiban nagyon elgondolkodtató kérdéseket tesz fel. Egy közelmúltbeli (2016) tanulmányában az elsődleges forrásokban megbúvó komoly ellentmondásokra mutat rá egy 8. század közepi kazár háborúval kapcsolatban, amelyről az áttéréstörténet hívei általában úgy vélik, hogy az még az áttérés előtt történt.98 Az eseményt József levele is említi, de a csata leírása jelentősen különbözik attól, ahogy más források szólnak róla. Shapira konklúziója az, hogy: „Annak alapján, ahogyan az itt tárgyalt héber szövegek töredékeiben megjelenik a zsidó vallásra való áttérés/visszatérés története, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ami judaizációként van bemutatva, az valójában a 737-as erőszakos iszlamizáció történetének újbóli elmesélésére tett kísérlet. Tehát: a József levelének nevezett forrás problematikus.” Egy téma kutatása nemcsak a szűken vett eseménytörténet vizsgálatát jelenti, hanem vele együtt a tágabb kérdésekét is. Kutatásom egyik világos eredménye számomra az, hogy sokkal nehezebb azt bizonyítani, hogy valami nem történt meg, mint az ellenkezőjét. Az is minden eddiginél világosabbá vált, hogy nagyon fontos a nyelvészeti szigort kritikai történeti módszerrel ötvözni. Egy szövegnek nemcsak a keletkezési időpontját és nyelvezetét, hanem a jelentését is vizsgálni kell. A nyelvészetnek önmagában nehéz meghatároznia, hogy egy szöveg egy szemtanú beszámolója-e, szatíra, a képzelet játéka, esetleg plágium. Ennek eldöntéséhez többféle képesség és kritikai gondolkodás szükséges. A kazár áttérés története csábít arra, hogy higgyünk benne. A prózai valóságnak pedig kisebb a vonzereje. A történelmi tényeket azonban semmiképpen sem az bizonyítja, hogy hány ember hisz bennük, és a velük kapcsolatos állításokat nem szabad elfogadni a források szigorú vizsgálata nélkül. A kazár áttérés történetének egyik nagy tanulsága: nehezebb feladat, hogy megtanuljunk kérdezni, mint hogy megtanuljunk válaszolni. 97 Lásd Dan Saphira: Iconoclasts and Khazars, a Note. Scrinium 4. (2008) 1. sz. 118–125. Érdekes, bár számomra nem elég meggyőző a felvetés, „hogy a kazárok judaizmusáról való hallgatás oka a bizánci irodalomban – beleértve szent Cirill Vita Constantini jét is – valószínűleg az, hogy a hittérítő fivérek szégyellték, hogy pont akkor vallottak kudarcot, amikor az ikontisztelet és az ortodoxia visszaállítása megtörtént”. (124.). Ahhoz azonban túl sok olyan szöveg van, amelyeknek említeniük kellene az áttérést, de nem teszik, hogy ezt valóban a feltételezett szégyenérzettel magyarázhatnánk. Az áttérés történetének bizonyos aspektusait elemzi Dan Shapira: Khazars and Karaites, again. Karadeniz Araştırmaları 13. (2007) 43–64. 98 The Khazar Account on the Ardebil War and its Authenticity. In: Central Eurasia in the Middle Ages. Studies in Honor of Peter B. Golden. Wiesbaden 2016. 313–336., az idézet itt: 336.
