Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Gőzsy Zoltán: A püspök-főispánokkal kapcsolatos elvárások és minták Mária Terézia idején. Klimo György püspök és főispán
A PÜSPÖK-FŐISPÁNOKKAL KAPCSOLATOS ELVÁRÁSOK ÉS MINTÁK MÁRIA TERÉZIA IDEJÉN 1174 rend (ordo ) kialakításának igénye. Az 1740-es évek utáni periódusban az egyik legfontosabb célkitűzés a soknemzetiségű társadalom integrációja és fejlesztése volt. Ennek megvalósításához az állam az egyházi struktúrára kívánt támaszkodni. Ebben a konstellációban ideális személyként kerültek előtérbe azok a tisztviselők, akik egyszerre töltöttek be egyházmegyei és vármegyei vezető tisztséget, azaz püspökként és főispánként is működtek. Az uralkodó a püspököket és a főispánokat egyfajta multiplikátornak, illetve az államhatalom kirendelt végrehajtójának tekintette, rajtuk keresztül racionalizálhatta, illetve hatékonyabbá tehette a közigazgatást. 30 XIV. Benedek püspök-ideálja és egyházigazgatási koncepciója A Mária Terézia-féle igazgatási átalakítások értelmezésében, illetve a 18. század második harmada hazai politika- és egyháztörténeti tendenciáinak vizsgálatában a történeti kutatás elsősorban a bécsi kormányzati, illetve a vármegyei forrásokra támaszkodott. A Szentszék igazgatási, szervezeti hatását kevéssé érintették a vizsgálatok, a katolikus egyház szellemi befolyását pedig leginkább a század második felétől tárgyalják.31 A Szentszék részéről megfogalmazott direktívák nélkül azonban nem értékelhetjük a maguk teljességében a főpapi célkitűzéseket, tevékenységeket. A Mária Terézia által az 1750-es évek elejétől életbe léptetett programot nem lehetséges XIV. Benedek (1740–1758) elméleti és gyakorlati munkásságának ismerete nélkül értelmezni, sem a pápaságát megelőző anconai és bolognai éveit figyelmen kívül hagyni.32 Az uralkodónő feljebb már vázolt programjának főbb pontjai (1. az igazgatás centralizálása és hatékonyabbá tétele, a püspökök szerepének megerősítése; 2. a klérus tanító és normakommunikációs szerepének használata és egységesítése) erőteljesen megjelentek XIV. Benedek (Prospero Lambertini) pápaságának célkitűzései között. Lambertini a 18. század egyháztörténetének meghatározó egyénisége, aki igen karakteres programot hajtott végre az egyházon belül. Ezt 30 Gőzsy Zoltán: Szempontok Klimo György püspöki és főispáni kinevezéséhez, illetve tevékenységé hez. In: Klimo György püspök és kora. Egyház, művelődés, kultúra a 18. században. Szerk. Pohánka Éva – Szilágyi Mariann. Pécs 2011. 142–143. 31 A kérdéskör historiográfiáját ismertető alapvető irodalmat lásd Szelestei N. László: Lodovico Antonio Muratori művei Magyarországon a 18. század második felében. Magyar Könyvszemle 116. (2000) 27–42.; Klimo püspökre vonatkozóan lásd Uő: Klimo György püspök szerepe Ludovico Antonio Muratori műveinek magyarországi terjesztésében. In: Klimo György püspök és kora i. m. 70–85. Ki kell emelnünk Ludovico Antonio Muratori recepciójának, illetve Giuseppe Garampi levelezésének vizsgálatát. Vö. Soós István: Giuseppe Garampi érsek, pápai nuncius magyarországi és erdélyi levelezése a 18. században. In: Magyarországi tudósok levelezése a 18. században. Szerk. Szelestei Nagy László. Bp. 2006. 75–84.; Fejérdy András – Soós István: Klimo György és Giuseppe Garampi. In: Klimo György püspök és kora i. m. 125-142. 32 Vö. Mario Rosa: Pope Benedict XIV. (1740–1758). The Ambivalent Enlightener. In Enlightenment and Catholicism in Europe: A Transnational History. Eds. Jeffrey D. Burson – Ulrich L. Lehner. Indiana 2014. 44–45.
