Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kalmár János: Adalékok Esterházy II. Pál Antal nápolyi követ pályájához
KALMÁR JÁNOS 1159 – az 1735 előtti Habsburg fennhatóság következményeként – az Ausztriai Háznak titokban továbbra is sok híve élt a kettős királyság területén, akik száma idővel nemhogy csökkent, hanem az új éra kormányzatának gazdasági intézkedései következtében – amely a kincstári bevételek növelését az adók, a vámok és a járadékok több mint 50%-os emelésével érte el – éppenséggel megnőtt. A termények ára emelkedett, ezért nehezebbé vált az értékesítésük. E körülmények, amelyek a birtokos nemességet és a földműves lakosságot egyaránt sújtották, általános elégedetlenséget okoztak.103 A Giunta degli Inconfidenti (Gyanakvók Tanácsa) tevékenysége is hozzájárult az osztrák fennhatóság korszaka iránti nosztalgiához. 1743-ban, amikor úgy tűnt, hogy a wormsi egyezmény értelmében Mária Teréziának komoly esélye lehet a Nápolyi Királyság visszaszerzésére, Bernardo Tanucci márki miniszter elnökletével és hat tanácsos közreműködésével megújították ezt a törvényszéket, amelynek besúgók és feljelentők egész seregére támaszkodva kellett felszámolnia a belső ellenséget.104 Mindezeken túl, az osztrák örökösödési háborút 1748-ban lezáró aacheni béke egy olyan záradékot is tartalmazott, melynek értelmében Bourbon Károlynak a spanyol trónra lépése esetén fivére, Fülöp az általa uralt Pármát a Habsburg Monarchiának, Piacenzát pedig Piemonténak tartozik átadni. Emiatt a nápolyi udvar követei Párizsban és Torinóban nyomban élénk tevékenységbe kezdtek, amely a dokumentum e pontjának érvénytelenítését eredményezte. A Béccsel való diplomáciai viszony 1750-től kezdődő normalizálódása is hozzájárult e külpolitikai stratégia sikeréhez.105 Ennek előzményeként nápolyi részről felvetődött egy ottani királylány és a Habsburg-trónörökös, József főherceg összeházasításának terve. Az ötlet azért nem valósult meg, mert Versailles-ból egy még kedvezőbb ajánlattal keresték meg Bécset: Bourbon Izabella pármai hercegnőnek, XV. Lajos francia király unokájának a kezét kínálták fel, és a frigy 1760-ban létre is jött. A nápolyi uralkodó sértőnek érezte, hogy a legidősebb nápolyi királylány helyett végül öccse lányát választotta a bécsi udvar.106 Mindezen körülmények nem maradtak hatás talanok az ottani császári és királyi követ működésére, akinek így meglehetősen gyanakvó politikai környezetben kellett tevékenykednie. 103 Benedikt, H.: Die Botschaft i. m. 56–57. 104 Uo. 40. és 56–57. A korabeli nápolyi viszonyokról részletesen tájékoztat Raffaele Ajello: La vita politica napoletana sotto Carlo di Borbone. ’La fondazione ed il tempo eroico’ della dinastia . Napoli 1972. 105 Dino Carpanetto – Giuseppe Ricuperati : L’Italia del Settecento. Crisi trasformazioni lumi . (Biblioteca Universale Laterza 303.) 4. kiadás. Roma–Bari 1998. 233. Lásd még Leopold Auer: Tanucci e le relazi oni diplomatiche fra l’Austria e il Regno di Napoli. In: Bernardo Tanucci. Statista letterato giurista. Atti del Convegno internazionale di studi per il secondo bicentenario 1783–1983. I. Red. Raffaele Ajello – Mario d’Addio. (Storia e diritto/Studi 18.) Napoli 1986. 239–258. 106 Adam Wandruszka: Österreich und Italien im 18. Jahrhundert . (Österreich-Archiv 42.) Wien 1963.
