Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 119 állítunk, akkor új forrásokat és új magyarázatokat kell találnunk az ellentmondásokra és a források csendjére. Ugyanakkor, ahogy egy hasonló kontextusról Giles Constable írja: „Egy történész számára a hamisítványokkal és a plágiumokkal kapcsolatban nem az az érdekes – bármennyire is lebilincselő kérdések –, hogy ki készítette és hogyan leplezték le, hanem az, hogy miért készültek, és ha sikeresek voltak, az miért történt.”88 Lássuk be: a józan történészi írások nem mindig élvezetes olvasmányok, de a jámbor és hithű zsidóvá vált kazár király története brilliáns. Gil professzor tanulmánya és az enyém publikálását követően számos könyv és tanulmány jelent meg a kazár áttérésről, de jelentős új forrás nem bukkant fel a témában. Írott forrás az időszakból nem került elő, sem régészeti lelet, amely a kazárok judaizmusra való áttérését támasztaná alá.89 A legtöbb, ami történt, a releváns források újbóli megvizsgálására tett erőfeszítések voltak, de nem minden forrás kapcsán, és az újabb állásfoglalásra való hajlandóság nélkül. A jelenlegi kutatók és írók egyszerűen figyelmen kívül hagyják az áttéréssel kapcsolatban felmerülő kételyeket. Ez a helyzet a kazárokról és zsidókról szóló, valószínűleg legolvasottabb angol nyelvű alapművel, Kevin Brook The Jews of Khazaria című könyvével is, 90 amely már a harmadik kiadásánál jár. A szerző nem foglal állást abban a kérdésben, hogy mikor történt az állítólagos áttérés, és arról sem egyértelmű a nézőpontja, hogy mik voltak az áttérés körülményei. Ennek ellenére nem veti fel annak a lehetőségét, hogy az áttérés egyáltalán nem is történt meg. Ugyanez igaz a kazárokról szóló legfrissebb orosz irodalomra is. A publikációk száma igen nagy,91 de szinte mindegyik ódzkodik foglalkozni a történet történelmi hitelességével. Úgy vélem, hogy a legújabb keletű átfogó tanulmány a kazár áttérésről egy olyan BA szakdolgozat, amely egy egész fejezetet szentel annak a lehetőségnek, hogy az áttérés nem történt meg. Szerzője Tiit Arge, a Tartui Egyetem hallgatója. Mivel észt nyelven írta, sajnos nem tudom elolvasni,92 de a releváns fejezet na gyobb részét le tudtam fordítani, és a szerző rendkívül figyelemreméltó 88 Giles Constable: Forgery and Plagiarism in the Middle Ages. Archiv für Diplomatik, Schriftge schichte, Siegel- und Wappenkunde 29. (1983) 2. 89 Értesüléseim szerint vannak ilyenek az illegális műkincs-kereskedelemben. Úgy vélem, hogy a potenciális vevőknek nem árt alaposan meggyőződniük az ilyen tételek eredetiségéről. 90 Kevin Brook: The Jews of Khazaria. Lanham 2013. A szerző ismeri Moshe Gil és az én tanulmányaimat, de számunkra ismeretlen okok miatt nem foglalkozott velük. 91 Hogy miért, annak magyarázatára lásd Victor Shnirelman: The Myth of the Khazars and Intellectual Antisemitism in Russia, 1970s–1990s. Jerusalem 2002.; Mikhail Kizilov – Diana Mikhaylova: The Kha zar Kaganate and the Khazars in European Nationalist Ideologies and Scholarship. Archivum eurasii medii aevi 14. (2005) 31–53. 92 Tiit Arge: Kasaaride konversioon judaismi ja hüpotees aškenazi juutide kasaari päritolust. Szakdol gozat. Tartu Ülikool 2017. (https://bit.ly/2rpGSQa, letöltés 2018. aug. 23.)
