Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kalmár János: Adalékok Esterházy II. Pál Antal nápolyi követ pályájához
KALMÁR JÁNOS 1147 bontakozó angol szabadkőművesség azon törekvésébe, amelynek céljai közé tartozott a nyitás egyrészt az arisztokrácia, másrészt a kontinens felé. Az előbbivel a páholyok tekintélyét, az utóbbival protestáns uralkodócsaládjuk, a Hannoveri-dinasztia külföldi elfogadottságát akarták növelni, illetve a száműzött katolikus Stuartok trónigényének esélyét kívánták csökkenteni, valamint a katolikus egyház politikai befolyását is igyekeztek kivédeni. E szándékok látványos érvényesítési próbálkozása volt Lotaringiai Ferenc két évvel korábbi befogadása az egyik szintén angol páholyba. 32 Pál Antal nyugat-európai gavallérkörútjának következő fontos állomása Lunéville (Lotaringia) volt. Ottani iskoláztatására vonatkozóan ugyan nincs adatunk, de feltételezhetően látogatta az ottani uralkodóherceg (Nancy városának 1702-ben, a francia seregek által történt birtokba vétele miatt) kényszerűségből, mégis pompásan kiépített rezidenciáján33 működő lovagi/nemesi akadémiát. 34 Az akadémia növendékeivel foglalkozó egyik tanulmány szerzője a tanulók 1731. évi névsorában rábukkant ugyanis „egy magyar gróf”-ra is.35 S egyébként is va lószínűtlen, hogy az akkori lotaringiai rezidenciavárosban való huzamosabb tartózkodása alkalmával éppen a Lipót herceg által 1699-ben Nancyban alapított, 32 Giuseppe Giarizzo: Massoneria e illuminismo nell’Europa del Settecento . (Storia e scienze sociali) Venezia 1994., 52., 54–55. 33 Franz Pesendorfer: Lothringen und seine Herzöge. Im Zeichen der drei Adler . Graz–Wien–Köln 1994. 164. és H[enri] Baumont : Études sur le règne de Léopold duc de Lorraine et de Bar (1697– 1729). Paris–Nancy 1894. passim. Továbbá – főként a kastélyhoz kapcsolódó megrendelésekre – lásd Thierry Franz: Elisabeth-Charlotte d’Orléans (1676–1744), duchesse de Lorraine, et la culture de cour au château de Lunéville. In: Innsbruck 1765. Prunkvolle Hochzeit, fröhliche Feste, tragischer Aus klang / Noces fastueuses, fêtes joyeuses, fin tragique / Magnificent wedding, joyous feasts, dramatic end. (Das Achtzehnte Jahrhundert und Österreich: Jahrbuch der österreichischen Gesellschaft zur Erforschung des achtzehnten Jahrhunderts 29.) Wien 2014. 109–124. 34 A katolikusok és hugenották között Franciaországban kirobbant konfliktus, a harmincéves háború idején német földön érvényesülő erőszak és ököljog Európa-szerte indokolttá tette a nemesség műveltségi szintjének emelését és az erkölcsi értékek jelentőségének hangsúlyozását. Ez a törekvés nagy lendületet adott a 16. században gyökerező intézménytípus, a lovagi/nemesi akadémia (collegium illustre) széleskörű elterjedésének. Ez ugyanis könnyen válhatott népszerűvé az egyetemek iskolás fegyelmének és vizsgarendjének magát alárendelni nem akaró réteg körében. Norbert Conrads : Ritterakademien der frühen Neuzeit. Bildung als Standesprivileg im 16. und 17. Jahrhundert . (Schriftenreihe der Histo rischen Kommission bei der Bayerischen Akademie der Wissenschaften, Schrift 21) Göttingen 1982. 203. A kiváltságosok emellett igyekeztek védekezni a riválisaik, mindenekelőtt a tanult polgárok konkurenciájával szemben, s a születési előjogaik biztosította előnyt kívánták fenntartani a maguknak oktatási téren a kizárólag számukra létesített nemesi akadémiákon folytatott tanulmányokkal. Uo. 17. 35 A rang megjelölése – ha valóban Pál Antalra vonatkozik – lehet puszta elírás, de valószínűbb, hogy e bejegyzés inkább családja fraknói ágából származó rokonai, az 1732-ben (?) fél évet szintén Lunévilleben töltött Miklós (1711–1764) és Ferenc (1715–1785) grófok egyikére vonatkozik. (Lásd Olga Khavanova e számban szereplő tanulmányát a 1124. oldalon. Az írást, betördelt formában, a szerző szívességének köszönhetően olvashattam.); Maurice Dumontier : Académistes et cadets en Lorraine. Le Pays Lorrain. Journal de la Société d’Archéologie lorraine et du Musée historique lorrain 44. (1963) 128. A Pál Antal számára 1734. nov. 20-án Bécsben kiadott útlevelet immár a herceg – ezúttal nyilván az eljegyzés és az esküvő alkalmából – Lotaringiába való „visszatérése” céljából állították ki. MNL OL P 131 Esterházy család hercegi ágának levéltára, Esterházy Pál Antal, mf. 52.138, III/b, fol. 1r (N 0155).
