Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
A 18. SZÁZADI HELYTARTÓ FELADATAI ÉS POLITIKAI MOZGÁSTERE 1094 alacsonyabb beosztású hivatalnokok fizetésemelésére is javaslatot tett.60 A beosztott hivatalnokok átfogó jövedelememelését ugyan időről időre előterjesztette az udvarban, az eseti kezelésen túl azonban a királynő általában elutasította azzal az indokkal, hogy ez hosszú távon megnövekedett terhet jelentene a kincstárnak. A herceg 1776-ban nem maradt meg már csupán a kérvényezésnél, hanem a tettek mezejére lépett, és saját hatáskörében megvizsgáltatta, mi módon lehetne a fizetésemelést mégis megvalósítani a kincstár megterhelése nélkül. Úgy vélte, mivel az elhalálozások miatt és az alacsonyabb fizetésű tanácsosok alkalmazása révén fennmaradt egy bizonyos összeg, azt szét lehetne osztani a hivatalnokok között. A herceg a fizetésemelést elsősorban az alacsonyabb beosztásban szolgálók részére, a járulnokok számára kérvényezte, akik csupán évi 200 forintot kaptak kézhez. A részletes tervezet személyenként 100 forint emelést tartalmazott, így összesen 2500 forint pluszterhet jelentett. Ennek csak egy részét lehetett volna a más beosztásban szolgáló tanácsosok fennmaradó fizetéséből fedezni. A hiányzó összegnek, valamint további nyolc szorgos, de kisfizetésű alkalmazott díjazásának a biztosítását Albert herceg a királynő jóindulatára bízta. Előterjesztésében azzal is érvelt, hogy a különböző kormányszervek beosztottjai nem esnek egyenlő elbírálás alá, mert a hasonló munkakörű kamarai alkalmazottak magasabb fizetést kaptak.61 A kancellária néhány részletben cáfolta ugyan Albert számításait, de a királynő végül kedvezően viszonyult veje javaslataihoz, bár egy köztes megoldás mellett döntött. Jóváhagyta a kamarai fizetésekkel egyező díjazásokat, de korlátozta az alsóbb rendű hivatalnokok számát. Az alacsony fizetésűek esetében viszont nem járult hozzá az általános fizetésemeléshez, ez valószínűleg más hivatalnál is emelést, és így végső soron ténylegesen a kincstár kiadásainak emelkedését vonta volna maga után. Mária Terézia különleges kegyként évente 1000 forintot bocsátott a kincstárból a herceg rendelkezésére, amelyből Albert megjutalmazhatta a szegényebb és szorgos tisztviselőket, de az összeget nem fordíthatta állandó fizetés-kiegészítésre.62 Ez egyrészt mutatja a királynő jóindulatát és a herceg kezdeményezésének támogatását is, másrészt azonban megoldása biztosította, hogy ne váljon általánossá a kifizetés, hanem kizárólag a herceg személyéhez kötődjön. A herceg pozíciója révén köztes helyet töltött be az uralkodó és az ország lakosai, rendjei között, így alkalmas volt közvetítő szerepre. Ezért sokan fordultak hozzá támogatás és protekció reményében. Önálló adományozási, kitüntetési, kinevezési joga nem volt, csupán ajánlatot tehetett a kitüntetésekre, rangemelésekre, ahogy ezt a királynő már kinevezésekor leszögezte.63 Úgy tűnik, Albert 60 MNL OL N 13 Lad. 62. Fasc. 6. No. 13; MNL OL A 39 1771/5849; 1776/5989. 61 MNL OL A 39 1776/5989. 62 Uo. 1776/6358. 63 ÖStA HHStA KA StR Prot. 1765. Nr. 2656.
