Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján
A 18. SZÁZADI HELYTARTÓ FELADATAI ÉS POLITIKAI MOZGÁSTERE 1084 pozícióban már méltóbb lehetett a Habsburg-Lotaringiai főhercegnő kezére, 13 a királyság élére pedig – ahogy az a kinevezési okirat indoklásában is olvasható – egy vérrokon herceg került.14 Többek között ez az indok is közrejátszhatott abban, hogy a magyar rendek ez alkalommal nem protestáltak, és nem tudunk semmilyen ellenkezésről sem a kinevezéssel kapcsolatban. Bármennyire is úgy tűnhet, hogy a herceg kinevezése ad hoc történt, és személyes okokból, a fiatalok házasságkötése miatt került rá sor, egy lojális helytartó kinevezésének a gondolata valójában már korábban is felfedezhető volt a bécsi tanácsadók között. Az 1761 óta működő Államtanács tagjaiban ugyanis már az 1760-as évek elején felmerült, hogy a nádor helyett más személy, lehetőség szerint egy főherceg-nádor kerüljön a Magyar Királyságba.15 Mária Terézia döntéséhez hozzájárulhatott az 1764–1765. évi országgyűlés eseményei miatt érzett csalódottsága is, de hasonlóképpen közrejátszott az a meggyőződése is, hogy szerinte nem volt alkalmas személy a királyság főnemesei között a nádori posztra. 16 Gyermekei sorsáról és ellátásáról szóló, 1765 végén papírra vetett francia nyelvű összeállításában már maga is említette egy főherceg-helytartó kinevezését (tehát az 1790-es évek eseményeinél jóval korábban). Ekkor azonban idősebb fiai már a Habsburg Monarchia egy-egy tartományának az élén álltak, Miksa főherceg pedig még túl fiatal, mindössze kilencéves volt. Megbízható és kompetens magyar főurak hiányában így Mária Terézia nem is gondolt arra, hogy ilyen fiatalon állítsa fiát a királyság élére.17 Így szinte „kapóra jött” a családba beházasodó szegény rokon szász herceg, akinek hűségéhez és lojalitásához nem férhetett kétség, hiszen házasságkötése miatt lekötelezettje volt az uralkodónőnek, kinevezésével tehát megoldódott az ország egységes felfogású kormányzása is. 13 Erre részletesen lásd Kulcsár Krisztina: A helytartói státus. Albert szász herceg (1738–1822) kinevezése és évtizedei Magyarországon. Aetas 17. (2002) 1. sz. 51–66., passim. 14 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (a továbbiakban: A 57), 47. kötet, 363–364. A herceg számára kiállított okirat: MNL OL Regnicolaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum locumtenentiale Alberti Ducis Saxoniae (a továbbiakban: N 13), Lad. 67. Fasc. 1. No. 3. 15 Ember Győző: Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung, 1761–1768. Acta Histo rica 6. (1959) 1–2. sz. 105–153., 3–4. sz. 331–371.; Acta Historica 7. (1960) 1–2. sz. 149–182.; Acta Historica 6. (1959) 3–4. sz. 349. Az Államtanács 1763. évi 2874. számú ügyének véleményezésénél. 16 ÖStA HHStA Habsburgisch-Lothringische Hausarchive, Hausarchiv (a továbbiakban: HausA), Hofkommission in Familienangelegenheiten 1-1. Verhandlungsakten der zur Regulierung der Familienvermögensangelegenheiten von Kaiser Franz II. aufgestellten Hofkommission und der Staatskanzlei in Betreff des Testaments und der Abhandlung des Nachlasses der Erzherzogin Marie Christine, Gemahlin des Erzherzogs Albrechts von Sachsen-Teschen. fol. 166v. 17 Uo. Talán más lett volna a helyzet, ha 1761-ben nem hal meg Károly főherceg, a másodszülött fiú (1745–1761), aki ekkor 20 éves lett volna, de ennek a feltevésnek egyelőre nem találtuk nyomát a forrásokban.
