Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Forgó András: Bevezető
1079 századok 153. (2019) 5. szám BEVEZETŐ A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének Újkortörténeti Tanszéke, a Magyar 18. századkutató Társaság, valamint a „Magyar rendiség politikai kultúrája” kutatócsoport (NKFI K 116166) 2017. november 22-én műhelykonferenciát rendezett a királynő születésének 300. évfordulója alkalmából. A rendezvény egyike volt annak a számos tudományos tanácskozásnak és emlékülésnek, amelyet a kerek évforduló apropóján szerveztek a Habsburg Monarchia utódállamaiban, így Magyarországon is. A műhelykonferencia ugyan Mária Terézia emléke előtt tisztelgett, mégsem őt, hanem „a királynő embereit” állította középpontba. Ezzel lehetőséget kívánt biztosítani arra, hogy a nagy uralkodónő mellett tevékenykedő, de nála jóval kevésbé vizsgált, sőt nem egyszer méltatlanul feledésbe merült történelmi személyiségek kerüljenek reflektorfénybe, akik nemcsak végrehajtották, de alakították is azt a politikát, amely Mária Terézia történelmi léptékkel mérve is hosszú, kerek negyvenéves uralkodását jellemezte Magyarországon. Az egynapos rendezvény előadásaiból készült válogatást tartja kezében az Olvasó. Az első tanulmány Kulcsár Krisztina tollából Albert szász-tescheni herceg magyarországi helytartói tevékenységével foglalkozik. Bemutatja egyrészt azt a bizalmas viszonyt, amellyel Mária Terézia a veje karrierjét egyengette, ezzel is méltóvá téve őt szeretett lánya kezére, másrészt megismerteti az olvasókkal azokat a nehézségeket, amelyekkel a magyar rendi politikában járatlan és a hivatali ügyintézésben is tapasztalatlan hercegnek meg kellett küzdenie ideiglenesnek szánt, mégis másfél évtizedre nyúló helytartói tevékenysége során. A következő három tanulmány egy-egy korabeli hivatalnoki karrier bemutatására vállalkozik. Nagy János Brunszvik Antal pályáját kíséri végig gazdag forrásanyag felhasználásával, érzékletesen szemléltetve, milyen szerepet játszott felemelkedésében a Mária Terézia által szorgalmazott meritokratikus szemlélet és a kiváló személyes, valamint családi kapcsolatrendszer. Olga Khavanova és Kalmár János két diplomatakarriert mutat be egy-egy Esterházy példáján. Előbbi gróf Esterházy Miklósnak, Esterházy Ferenc magyar udvari kancellár bátyjának szentpétervári tevékenységét állítja vizsgálata középpontjába, utóbbi herceg Esterházy Pál Antal nápolyi követségét dolgozza fel. Bár szolgálati idejük hossza jelentősen eltért, ami tevékenységük megítélését befolyásolja, összességében elmondhatjuk, hogy egyik diplomata tevékenysége sem tekinthető sikeresnek. Miklós gróf szentpétervári missziója mégis az uralkodónő megelégedésére szolgált, míg Pál Antal herceg maga is kudarcként tekintett itáliai szereplésére. A tanulmányokat olvasva az eddig kevéssé vagy egyáltalán nem vizsgált források MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN
