Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
PETERECZ ZOLTÁN 1057 Magyarország nem volt fontos ország Nagy-Britannia számára, és a brit stratégiai gondolkodásban kevéssé jelentős helyet foglalt el. Bizonyos alkalmakkor hazánk szerepe ugyan felértékelődött, de az ilyen esetek tiszavirág életűnek bizonyultak. Másodszor, Magyarország földrajzi elhelyezkedése és viszonyai komolyan megnehezítették brit missziók sikeres beszivárgását és küldetésük végrehajtását, s mind a magyar kémelhárítás, mind a határőrség tovább csökkentette a SOE esélyét arra, hogy missziói észrevétlenül bejuthassanak az országba. Harmadszor, mindezek mellett a tervezett küldetések túl későn jutottak a megvalósulás fázisába ahhoz, hogy igazán hatékonyak lehessenek. Az első misszió csak néhány nappal a 1944. március 19-ei német megszállás előtt kapott zöld utat, így a SOE-tagok jelenlétének esélye tovább csökkent. Negyedszer, 1944-re kikristályosodott, hogy szovjet csapatok érkeznek először Magyarországra, ami komoly politikai következményekkel járt, s kihatott a missziókra is. A SOE a politikáért nem, csak titkos katonai feladatokért felelt. Az egyre közeledő orosz jelenlét eleve meghiúsította volna a missziók legtöbb lépését, illetve a fejük fölött hozott politikai döntések eleve hátráltatták már az elindításukat is. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a magyar lakosság nem bizonyult megfelelő partnernek a brit tervekhez: az átlag-magyar nem kívánt szabotázsakciókban részt venni, felforgató tevekénységek aktív vagy akár passzív tagja lenni. A magyarok többsége, még ha németellenes érzületű volt is, legtöbbször egyszerűen elfogadta az adott helyzetet, és nem kockáztatta saját vagy családja biztonságát azzal, hogy brit katonákat segít. Ez aláásta a brit tervek megvalósíthatóságát. Azok közül, akik vállalták a segítségnyújtást, többen igen súlyos árat fizettek. Ahogy az egyik összefoglaló jelentés megfogalmazta a brit következtetést: „Az ország »nagyon kemény diónak« bizonyul, és minden erőfeszítés ellenére a »héj« szinte sértetlen marad”. 84 Természetesen érdemes eltűnődni azon, mennyi értelme vagy haszna volt becsempészni ügynököket, akiknek gyakorlatilag semmilyen mozgásterük nem volt. Valószínűsíthető, hogy az itthoni antifasiszta beállítottságú emberek, különösen azok, akik komolyabb kapcsolati hálóval rendelkeztek (például a minisztériumokban vagy a sajtóban) és némi aktivitást mutattak, hasznosabbnak bizonyultak a németbarát orientáció vagy a rezsim elleni fellépés szempontjából – leginkább a szolgáltatott információ miatt. Az is nyilvánvaló, hogy a britek átütő sikert nem érhettek el, különösen a német megszállás után. A Magyar Nemzet náciellenes cikkei a szellemi színtéren tették ugyan a magukét, de a napilapot a német megszállás után – egyéb liberális és németellenes lapokkal egyetemben – végleg betiltották, így ez a hang is elnémult. A BBC által sugárzott Macartney-féle rádióüzeneteknek szintén lehetetlen felmérni a propagandahatását: nem tudjuk, hányan és kik hallgatták, és 84 TNA, Force 399 War Diary, WO170-3999, ’G’ Appreciation – Hungary, ismeretlen szerző és dátum nélkül.
