Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
PETERECZ ZOLTÁN 1055 2. szabotázsakciók végrehajtását vállaló csoportok létrehozása és a célterületek megvizsgálása; 3. megakadályozni a németeket, hogy fontos üzemeket és berendezéseket semmisítsenek meg; 4. a csoport egyesítése Gustav Bodóval (fedőnevén Gustav Bertram, kódneve MHV), az előreküldött magyar-kanadaival. Bodo még június közepén átlépte a magyar–jugoszláv határt, hogy a többiek érkezéséhez előkészítse a terepet. Pozitív hangvételű üzeneteket küldött, így a többiek nagy reménnyel néztek a küldetés elé. Turk és Gelleny négyszer is megpróbálkozott a határátlépéssel a Papuktól északra fekvő területen, de a magyar határőrök jelenléte miatt minden alkalommal kénytelenek voltak lemondani tervükről. A csapat eztán – most már Coates-szal kiegészülve – az olaszországi Brindisiből indult el szeptember 13-án, hogy végrehajtsa az ejtőernyős ugrást. Bodo helyett azonban mindhárman a helyi csendőrség karjaiba futottak. Mint kiderült, Bodo fogságba esett, és hamis üzenetek küldésére kényszerítették, így a misszió csapdába sétált. Számos kihallgatás és némi kínzás után Budapestre kerültek, majd a zugligeti fogolytáborban kötöttek ki novemberben. Míg Turkot a Szent János kórházba szállították, Coates és Gelleny december 13-án kereket oldott a táborból és Koschowitz Kláránál talált biztonságos búvóhelyet. Pár nap múlva a nagyobb biztonság kedvéért Coates átment Markovics grófhoz, Gelleny pedig a következő két hónapot Koschowitz lakásában töltötte egészen Budapest felszabadulásáig. Turk február elejéig maradt a kórházban, amikor az oroszok megérkeztek és néhány héttel később átszállították őt Debrecenbe, ahonnan májusban utazhatott vissza Angliába. Ami Bodót illeti, neki sikerült először Szlovákia területére szöknie, majd visszajutott Budapestre, ahonnan szintén májusban evakuálták. A küldetés természetesen teljes kudarccal zárult a SOE szempontjából, és a tagok szerencsésnek mondhatták magukat, hogy életben maradtak. 80 A SOE-missziók csak akkor válhattak volna valóban sikeressé, ha együttműködhettek volna a helyi ellenállási csoportokkal, erősítve a nemzeti ellenállást a nácibarát rezsimek ellen.81 Ha ezt elvárt kritériumnak fogadjuk el a SOE-csoportok kapcsán, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyarországi működésük távolról sem érte el a célját. Helytálló Basil Davidson megállapítása, miszerint „a háború alatti brit kormány ahelyett, hogy elfogadta volna az ellenállási és felszabadító mozgalmakat logikus és kívánatos szövetségesnek, inkább az elmenekült királyokat és a kisebb hatalmi csoportosulások követeit részesítette előnyben, akiknek az érdekei legalább annyira voltak mások, 80 A Dibbler-missziót a következő források alapján konstruáltam: TNA, HS4/90, Hungary, No. 7. „Hungarian Operations”, 1944. aug. 24.; Uo. „Brief Notes on the Activities of the Hungarian Section during the past Six Months”, 1944. dec. 13.; TNA, HS4/128, Hungary, No. 45. Summary of Report by Capt. J. G. Coates – Dibbler Mission covering period from 11 Sep. 44 to 11 Jan. 1945.; WO 170/3999, Force 399 War Diary, Appendix “G”.; TNA, HS/171/6, Bodo, Gustav, Report on S.O.E. Mission to Hungary by Lt. G. Bertram (Bodo), June 9, 1945; TNA, HS/1491/3, Turk, Michael. Lásd még Ogden, A.: Through Hitler’s Back Door i. m. 63–67.; Gelleny, J.: Almost i. m. 122–287. 81 Wylie, N.: The Politics and Strategy of Clandestine War i. m. 4.
