Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
A BRIT TITKOSSZOLGÁLAT MAGYARORSZÁGI TEVÉKENYSÉGE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN 1038 nehéz helyzetben küzdő szigetországnak. A brit külügyminisztérium azonban Magyarország irányában egyre kevesebb barátságot és megértést mutatott, különösen 1940 áprilisa után, amikor a Teleki-kormány szabad átvonulást engedett a német csapatoknak Románia felé.5 A németek Jugoszlávia elleni támadásához nyújtott magyar segítség azután végleg elmérgesítette a viszonyt a két ország között. A britek először megszakították a diplomáciai kapcsolatokat 1941 tavaszán, az év végén pedig Nagy-Britannia és Magyarország már hivatalosan is háborúban állt egymással, noha a brit hadüzenet részben szovjet sürgetésre történt meg. 6 A kapcsolatok egy másik aspektusa az 1943 végéig kimutatható, ám végül hiú nak bizonyuló magyar reménykedés abban, hogy a Balkánon szövetséges partraszállás lesz, s ebben az esetben Magyarországot brit, esetleg amerikai csapatok szállják meg, így hazánk angolszász befolyás alá kerül a szovjet helyett. 7 Ez az illúzió az akkori vezetők egy részében a szövetséges stratégia és a brit szándékok téves értelmezéséből adódott – nem beszélve a szovjet előretöréstől való félelemről.8 Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem pusztán a magyar naivitásból fakadó gondolat volt. 1943 első felében, éppen amikor a titkos tárgyalások első szakasza zajlott Magyarország esetleges háborúból való kilépéséről,9 még a brit külügyminisztériumban is voltak olyan hangok, hogy szükség lehet egy balkáni szövetséges partraszállásra. A gondolat eredetileg Winston Churchilltől származott.10 1943 nyarára aztán a kérdés eldőlni látszott. Ekkor ugyanis Roosevelt és Szerk. Romsics Ignác. Bp. 2005. 34–132.; Frank Tibor: Magyarország a brit politikai gondolkodásban 1919–1945 között. Limes 21. (2008) 2. sz. 45–56. 5 Erről részletesebben lásd András Becker: A Step too far? The impact of the German military passage to Romania through Hungary on the Anglo-Hungarian relationship, April 1940. Hungarian Studies Review 42. (2015) 53–90. 6 András Becker: British Diplomacy, Propaganda, and War Strategy and the Hungarian-Romanian Dispute over Transylvania in 1939–40. Central Europe 14. (2016) 1–25. A két ország közötti hadüzenetet közvetlenül megelőző évek magyar–brit kapcsolataihoz lásd Bán A.: Illúziók és csalódások. Nagy-Britannia és Magyarország 1938–1941. Bp. 1988. 7 Joó András: Kállay Miklós külpolitikája. Magyarország és a háborús diplomácia 1942–1944. Bp. 2008. 136–146.; Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Bp. 1978. 295–296., 304., 310.; Horthy Miklós : Emlékirataim. Bp. 1990. 272. 8 Lojkó, M.: The Failed Handshake over the Danube: The Story of Anglo-American Involvement in the Liberation of Central Europe at the End of the Second World War. Hungarian Studies 13. (1998/99) 126. A háború utáni brit közép-kelet-európai tervekkel kapcsolatosan lásd Bán A.: Pax Britannica. Brit külügyi iratok a második világháború utáni Kelet-Közép-Európáról, 1942–1943. Bp. 1996. 9 A második világháború alatti magyar és brit titkos kapcsolatokról többek között lásd Juhász Gy.: Magyar–Brit titkos tárgyalások 1943-ban i. m.; Joó A.: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942–44. Századok 138. (2008) 1421–64.; Tamás Meszerics: Undermine, or Bring Them Over: SOE and OSS Plans for Hungary in 1943. Journal of Contemporary History 43. (2008) 195–216.; Frank Tibor: Furfangos sajtófőnök és titokzatos diplo mata. Ullein-Reviczky Antal (1894–1955). In: Uő: Britannia vonzásában. Bp. 2018. 180–203. 10 Elisabeth Barker: Problems of the Alliance: Misconceptions and Misunderstanding. In: British Poli tical and Military Strategy in Central, Eastern and Southern Europe in 1944. Eds. William Deakin – Elisabeth Barker – Jonathan Chadwick. London 1988. 43.
