Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1035 Összegzés A tanulmányban a Corvina-kiállításhoz vezető kutatások eredményeit összegeztük, amelyek a kiállítás koncepciójának alapját is képezték, s első publikált formájuk maga a kiállítás volt. Segítségükkel mindezidáig a legteljesebb módon sikerült rekonstruálni a Mátyás alatt a királyi központban működő könyvkészítő műhely történetét, datálását, belső szerkezetét, célkitűzéseit és alkotásait. Mindez szorosan összefügg a Corvina könyvtár kialakításának egészével, konklúzióink a királyi könyvtárról alkotott teljes képet pontosították és gazdagították. Legfontosabb új megállapításaink a következők: kijelenthetjük, hogy a Corvina könyvtár egy olyan itáliai jellegű uralkodói díszkönyvtár volt, amelyet tudatosan, rövid időn belül, meghatározott koncepció alapján hoztak létre, ami alapvetően különbözik a maguk természetes ritmusában fejlődő uralkodói gyűjteményektől. A kódexekben/kódexeken megfigyelhető „corvinajegyek” (aranyozott bőrkötés, bársonykötés, budai metszés, Mátyás magyar és cseh királyi címere) ennek a díszkönyvtárnak az artikulálását segítették, egyben az egységesítést szolgálták. Létrejöttére Mátyás uralkodásának legutolsó éveiben került sor, összefüggésben azzal a léptékváltással, amely a király reprezentációjában Bécs (1485) és Bécsújhely (1487) elfoglalása után bekövetkezett. Jól dokumentálja mindezt a bécsújhelyi győzelmet dicsőítő és a díszkönyvtár „alapkövének” tekinthető Philostratos-corvina (Bp, OSZK, Cod. Lat. 417.). Az egységes díszkönyvtár kialakításának érdekében Budán valószínűleg egységes írástípus és könyvfestészeti stílus kialakítására is törekedtek. Az írás a Philostratos-corvinában és a Cassianus-csoport tagjaiban megfigyelhető, a stílus pedig minden bizonnyal a Cassianus-csoport stílusa volt. Uralkodói díszkönyvtár kialakítására mindazonáltal már néhány évvel korábban, Beatrix királyné érkezését (1476) követően is történtek kísérletek, ezek azonban gyökeresen különböztek az évtized végének tudatos lépéseitől. Az alapvetően itáliai jellegű budai műhely tevékenysége valójában ezzel a két könyvtárfejlesztési hullámmal állt összefüggésben. A két különböző fázis a kódexállományban is jól elkülöníthető. A tanulmányban tisztáztuk, hogy mely mesterek köthetők az egyes korszakokhoz, valamint megrajzoltuk a műhely és bizonyos mesterek stílusának fejlődését. Rámutattunk a stílusimitációra mint a budai produkció kulcsjelenségére. Az eredmények – többek között – számos kódex datálásának módosítását is maguk után vonták. Mindemellett felvázoltuk a Corvina könyvtár állományának forrásait, hangsúlyozva a korábbi hazai főpapi könyvtárak ebben való jelentőségét. Feltártunk egy eddig teljességgel ismeretlen, valószínűleg Vitéz János-közeli kéziratcsoportot, amely a budai gyarapításban mindvégig alapvető szerepet játszott, és a budai miniátoroknak egyik legfőbb működési bázisát képezte.
