Századok – 2019

2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei

ZSUPÁN EDINA 1033 kódexállomány követési szándékával állhat kapcsolatban a budai műhely egyik nagyon jellegzetes működési módja, mintegy kulcsjelensége: a stílusimitáció. Különösen megfigyelhető ez a műhely kisebb mesterei, közöttük is leginkább a közép-európaiak körében. Az Itáliától való távolság következtében a „kereslet” nö­vekedésével ugyanis a Délről ide költözött mesterek száma már kevésnek bizonyult, s megjelentek a műhely környezetében helyi miniátorok is. Bécs és Bécsújhely elfog­lalása valószínűleg kedvezett annak, hogy a nagy múltú Bécs környéki műhelyek tagjai esetleg utat találjanak a magyar királyi udvar könyvprodukciójához. Nekik azonban – lévén a gótikus stílusban jártasak – „itáliai” művek létrehozására csupán egyetlen lehetőségük maradt, az utánzás. Előképeik a királyi könyvtár már elkészült darabjai voltak, abból szemezgettek kedvükre. Ez máris egyfajta válasz arra a gya­kori kérdésre, hogy hol is zajlott a munka Mátyás bécsi éveinek idején, Bécsben-e vagy Budán. Bár Bartolomeo Fonzio Móré Jánoshoz szóló, fentebb idézett levele egyértelművé teszi, hogy Bécsben is folyt másoltatás, más forrásból tudjuk, hogy a király a könyvtárát Budán hagyta.141 A miniátoroknak viszont használniuk kellett a gyűjteményt, hiszen abból merítették előképeiket. Az egységesítendő állományok mennyisége is azt sejteti, hogy a könyvtárfejlesztés központja Budán volt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az imitációhoz való folyamodás mikéntje alapvetően nem a származáshoz (helyi vagy itáliai), hanem sokkal inkább az egyes mesterek művészi kvalitásaihoz köthető. A nagyobb mestert az különbözteti meg a kisebbtől, hogy az átvett elemeket alkotó módon tudja a saját stílusához adaptálni, míg a gyengébbeknél sokszor egyszerű utánzást látunk. Ez Budán is így volt, és emi­att nehéz meghatározni a kisebb mesterek származását. Érdekes módon azonban a vélhetően helyi miniátorok nem az uralkodónak, hanem a főpapi rétegnek dolgoz­tak, ám a corvinák stílusában. Előszeretettel utánozzák Francesco Rosselli illuminá­cióit, valamint a virágokkal díszített, ferrarai eredetű filigránbordűrt, amely mind Rossellinél, mind Da Castellónál jelen van, de minden mást is megtalálhatunk ná­luk, beleértve francia és németalföldi motívumokat is a saját, helyi elemek mellett. 142 A Ransanus-corvina a budai stílusimitáció csúcsdarabja (Bp., OSZK, Cod. Lat. 249).143 Esetében két – ezúttal itáliai – kisebb mestert látunk, akik ezzel az eszközzel éltek. Pietro Ranzano lucerai püspök, történetíró 1488 és 1490 között tartózkodott a magyar udvarban Beatrix apja, Ferrante nápolyi király követeként. 141 Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. 120. 142 Pl. Kálmáncsehi Domonkos breviarium és missaléja (New York, PML, MS G 7) és zágrábi missaléja is, Apáthi Lukács egri prépost missaléja (Bratislava, Archiv hlavného mesta SR Bratislavy, EC Lad2/40), Filipecz János váradi püspök pontificaléja (Esztergom, Érseki Simor könyvtár, 1-36-4/7864), Váradi Pé­ter Decretalisa (Bp., ELTE EK, Inc. 65), Nagylaki István breviariuma (Bp., OSZK, Cod. Lat. 343.). 143 Legújabb leírását lásd Kiállítási katalógus i. m. Kat. I1 (Rozsondai Marianne, Zsupán Edina). (https://bit.ly/2Yz6T1s, letöltés 2019. júl. 22.)

Next

/
Thumbnails
Contents